• Narrow screen resolution
  • Wide screen resolution
  • Wide screen resolution
  • Increase font size
  • Decrease font size
  • Default font size
There are no translations available.

XVII. Primer Prevenciós Fórum

 

 

Az egészségkárosító szenvedélyek megelőzése

 

 

 

 

Meghívó letöltés

 

Jelentkezési lap  letöltés

 

 Program 2010 letöltés

 

 

 

 

ELŐADÁSOK

 

Prof. Dr. Ádány Róza: Szociokulturális különbségek a magyar lakosság egészségmagatartásában

Prof. Dr. Fürst Zsuzsanna: A tudatmódosító szerek farmakológiai tulajdonságai 

Dr. Topolánszky Ákos: Az egészségkárosító szenvedélyek megelőzése

Prof. Dr. Tompa Anna: A káros szenvedélyek és az agresszív magatartás globalizációja

Prof. Dr. Pucsok József: Táplálék kiegészítők és a szteroidok

Demjén Tibor: A dohányzás primer prevenciója gyermekkorban

Dr. Gerevich József: Ön és közveszélyes magatartásformák 

Dr. Martos Éva: STOP SÓ - Nemzeti Sócsökkentő Program

Dr. Túry Ferenc: A média Szerepe az egészségzavarok kialakulásában

Prof. Dr. Halmy László: Az evés mint szenvedély

Prof. Dr. Kovács Gábor: A hazai dohányzási szokások és a leszokás támogatásának változása az elmúlt 50 évben

Dr. Gritz Arnoldné: Közoktatási intézmények prevenciós tevékenysége a káros szenvedélyek megelőzésében. Tendenciák, tapasztalatok, dilemmák

Tombor Ildikó: A dohányzás elterjedtsége a magyar felnőtt lakosság körében

Dr. Forrai Judit: A szóakoztatóipar és a prostitúció szereplőinek káros szenvedélyei

Baraczka Krisztina: Személyiség - függőség

Dr. Végh Erzsébet: Budapesti óvodások passzív dohányzási prevalenciája 2009

Héthelyi B. Éva:IN VINO VERITAS” tanulmány a kulturált, egészséges borfogyasztásért

Fogarasi-Ggrenczer Andrea: A dohányzás - mint leggyakoribb egészségkárosító magatartásforma - hatása a koraszülések kialakulására és a gyermekek egészségére

DR. Ongrádi József: A marihuána és retrovírus együttes káros hatása természetes ölősejtekre

Dr. Major Jenő: A dohányzás, mint a lakossági mutagén terhelés egyik tényezője

Pénzes Melinda: Budapesti és nagyvárosi serdülők dohányzással kapcsolatos ismeretei

Erdős Csaba: A gyermekkori passzív dohányzás, mint egészséget veszélyeztető tényező

Fodor Zoltán: A dohányzás hatása az immunreaktivitásra

Dr. Lugasi Andrea: Étrend-kiegészítők és testtömeg-csökkentés – ígéretek, remények és a valóság

Farkas Gyöngyi: Egészségügyi dolgozók dohányzási szokásainak és a munkahelyi expozíciók citogenetikai hatásának vizsgálata

Kocsis Zsuzsa: A dohányfüst toxikus hatásának mérséklése in vitro vizsgálatok tükrében

Vass Nagyezsda: A környezeti expozíciók citogenetikai hatása és a szűrés metodikai szempontjai az asszisztens szemszögéből

Dr. Biró Anna: A citogenetikai monitor szerepe a rákmegelőzésben, munkahely és életmód hatása a gén- és immuntoxikológiai paraméterekre

Dr. Gundy Sarolta: Eltérő etiológiájú daganatos betegek dohányzási szokásai és kromoszóma instabilitása 

 

  Prof. Dr. Ádány Róza

Szociokulturális különbségek a magyar lakosság egészségmagatartásában

Szerzők:
Kósa Zsigmond, Széles György*, Kardos László*, Kósa Karolina*, Németh Renáta**, Országh Sándor**, Fésüs Gabriella*, Martin McKee***, Ádány Róza*, Vokó Zoltán* 

Hazánk (és az Európai Unió) számban legjelentősebb kisebbsége a Roma populáció. A társadalmi-gazdasági mutatók egyértelműen jelzik a Roma népesség halmozottan hátrányos helyzetét, bár a nyilvántartások erre közvetlen adatot nem szolgáltatnak. 2004-ben egészségmagatartás vizsgálatot végezve összehasonlítottuk a telepszerű körülmények között élő és az általános népesség egészségi állapotát, az adatokat a 2003-ban lezajlott Országos Lakossági Egészségfelmérés adataival vetettük össze. A telepszerű körülmények között élő 44 évnél idősebbek 10%-kal nagyobb gyakorisággal minősítették egészségi állapotukat „rossznak”, vagy „nagyon rossznak”, mint az általános populáció alsó jövedelmi szintjén élők. Az egészségügyi ellátások igénybevétele során diszkriminációt vélelmezett a telepszerű körülmények között élők 35%-a, valamint az általános populáció 4,4%-a. A telepszerű körülmények között élők körében a „sokat”, vagy „nagyon sokat” tehet az egészségéért válaszok gyakorisága 13–15%-al alacsonyabb, a dohányzás és az egészségtelen táplálkozás prevalenciája 1,5–3-szor nagyobb, mint az általános populáció alsó jövedelmi szintjén élők körében. A telepszerű körülmények között élők egészségi állapotát jelentős mértékben befolyásolja a társadalmi-gazdasági helyzetükből adódó hátrány, melynek kezelése elengedhetetlen; ezen kívül szükség van speciális, célzott egészségfejlesztési programok megvalósítására is.

 

  Prof. Dr. Fürst Zsuzsanna

A tudatmódosító szerek farmakológiai tulajdonságai 

A tudatmódosító szerek (kábítószerek, pszichotrop szerek) közös tulajdonsága, hogy olyan különleges hajtóerővel („drive”) bírnak, amellyel mentálisan többé-kevésbé egészséges személyeket rákényszerítenek arra, hogy a valóság elől „kémiai vakációra” menjenek, ilyen szerekkel éljenek. Farmakológiai szempontból legfontosabb hatásuk – az eufória, kábulat, bódulat – következménye az abúzus (visszaélés, nem orvosi előírásra alkalmazás), majd a függőség kialakulása.
Napjainkban komoly problémát jelent a fiatal generáció drogfogyasztása. Az ENSZ adatai szerint 48–50 millió rendszeres kábítószer-fogyasztó él a világon.
Magyarországon 35–55 ezer drogfüggőről és mintegy 70–120 ezer alkalmi fogyasztóról tudunk. Sajnálatos, hogy a közelmúltban megkérdezett középiskolás korosztály 70–80%-a kipróbált valamilyen drogot. Az illegális drogokkal visszaélők számát mintegy 10 000-re becsülik. Szerencsére az illegális szerek fogyasztása terén Magyarország az európai mezőny hátsó harmadában foglal helyet Magyarországon közismerten az alkohol a vezető „drog”: hazánkban az alkoholbetegek számát 1 millióra, az alkoholizmus által veszélyeztetett személyek számát 2 millióra becsülik.
Az alkohol és gyógyszerek együttfogyasztása ugyancsak riasztó mértékű hazánkban, európai viszonylatban is
Figyelemreméltó, hogy a szedatívumokkal (legális szerek) kapcsolatos visszaélések okozta halálesetek száma felülmúlja a tiltott drogok számlájára írható elhalálozások számát.

 

Dr. Topolánszky Ákos

Az egészségkárosító szenvedélyek megelőzése

A drogmegelőzés szemléleti kerete az elmúlt évtizedben a korábban meghatározó jelentőségű, elsősorban probléma fókuszúnak tekinthető klasszikus, Caplantól (1964) származó teoretikus keretből egyre inkább egy célcsoport fókuszú, ugyanakkor a színterek jelentőségét is figyelembe vevő kategorizáció irányába tolódik el. A drogmegelőzési programok (egyre inkább az egészségfejlesztés gondolati rendszerében elhelyezve magát) elsősorban a 2000-es évek elejétől fejlődtek számukban, a színterekre is specializálódó módon, s mindenekelőtt az iskola világában lettek az egészségmagatartást is már befolyásolni képes módon elérhetővé. Kutatási eredményekre támaszkodva megállapítható, hogy mára az iskolák 90%-a rendelkezik valamilyen prevenciós/egészségfejlesztési tapasztalattal (Paksi B., Felvinczi K., Schmidt A., 2005). Ebben az időszakban – támogatáspolitikai okokból is – a leggyakrabban interveniált problémamagatartás az illegális szerfogyasztás volt, ezt követte gyakoriságban lemaradva a legális szerhasználat, majd a táplálkozás, a mentális-, illetve testi higiéné. A szakmai elvárásokkal, és részben a finanszírozói akarattal szemben csak kis mértékben látszik elmozdulás a javallott integrált prevenciós beavatkozási szemlélet irányába. A 2000-es évek közepétől a források jelentős csökkenése okán a szolgáltatók a korábbi táguló piacon a fennmaradásért kezdtek küzdeni, kapacitásaik jelentősen beszűkültek, illetve tevékenységüket új források irányába csoportosították át.
Az előadás röviden foglalkozik a prevenciós beavatkozások társadalmi kontextusaival, a közösségi attitűdökkel, a legális és illegális pszichoaktív szerek problémájával foglalkozó létező, vagy fájdalmasan hiányzó szakpolitikákkal, illetve azzal a szerfogyasztási helyzettel, melyre reagálni kíván. Áttekinti a megelőzési kínálat szemléleti kereteit, definíciós készleteit, szervezeti jellemzőit, a kínálat mintázatát, a programok célkitűzéseinek jellemzőit, és a beavatkozásokra ható finanszírozói akaratok változásaival. Színtér- és célcsoport-specifikusan elemzi a megelőzési programok fejlődését.   
Az előadás felvázolja a megelőzési programok akkreditációs kérdéseit és minőségügyi rendszerproblémáit, röviden elemzi az értékelés lehetőségeit és határértékeit. Végül a nemzetközi legjobb gyakorlatok, és a hazai programértékelések tapasztalatai alapján ajánlásokat fogalmaz meg. 

 Prof. Dr. Tompa Anna

A káros szenvedélyek és az agresszív magatartás globalizációja

A civilizáció minden lehetőséget megteremtett arra, hogy az ember a legjobb és leghasznosabb módon kamatoztassa képességeit. A higiénés  körülmények optimalizálása, a fertőző betegségek leküzdése és gyógyítása lehetővé tette a várható élettartam megduplázódását. Ugyanakkor a fogyasztás emelkedése új betegségek járványos elterjedéséhez vezetett. Tömegesen jelentek meg a krónikus nem fertőző betegségek, amelyek főleg a magas kalória fogyasztású országokra vált jellemzővé. A társadalom egyik legfontosabb működési feltétele, az emberek által, a történelmi fejlődés során kialakított viselkedési normákhoz történő alkalmazkodás. Ennek jegyében szocializálódnak a gyermekek, tanulják meg azt, hogy miként illeszkedjenek be a család, az óvoda, vagy az iskolai közösségbe, majd felnőttként a munkamegosztásba. A javak egyenlőtlen elosztása feszültségeket támaszt az emberek és az országok között, ami általánosan emeli az agresszió szintjét. A bűnözés is fokozódik, ami nem kíméli a gyermekeket sem. Egyre több gyermek válik agresszív bűncselekmény, vagy pedofilia áldozatává.  A világon kb. 800 millió ember éhezik és évente 2,5 millió gyermek hal meg az éhezés és az alacsony kalória bevitel miatt. A civilizált világ a krónikus nem fertőző betegségekben, depresszióban ,kardiovaszkuláris és rákos betegségekben szenved, a fejlődő világban pedig pusztít az AIDS, a TBC és a malária, különösen Afrikában és Ázsiában. Az emberek közötti gazdasági egyenlőtlenségek feszültségekhez, migrációhoz és a bűnözés, az agresszió terjedéséhez vezet. A káros szenvedélyek divatja meghozza a maga áldozatait, különösen a fiatalok körében, főleg a dohányzás, drog  és az alkoholizmus rohamos terjedése tovább fokozza az agresszív viselkedés globalizációját, amit a médiában látható minták követése súlyosbít, főleg a gyermekek körében. Ezen negatív  tendenciák ellen széles társadalmi és szakmai összefogás szükséges, különösen az egészségnevelés terén dolgozó szakemberek körében, hogy képesek legyünk a jövő generációt megvédeni az önpusztító magatartásformák népegészségügyi következményeitől. A fiatalok nem képesek megfelelő megoldásokat találni a társadalmi egyenlőtlenségek feloldására, ezért az önpusztító életformát egyre fiatalabb korban választják. A fejlődő országok fiatalsága még intenzívebben van kitéve a dohányzás és az alkohol terjedésének, mint a fejlett országok fiatalsága, mert a társadalmi védekezés és az oktatás elmaradottabb, mint a fejlett világban.

Prof. Dr. Pucsok József

Táplálék kiegészítők és a szteroidok

Hazai és nemzetközi vizsgálatok igazolták, hogy a forgalomban lévő  egyes  táplálék kiegészítők anabolikus androgén szteroidokat illetve pro hormonokat tartalmazhatnak. A nemzetközi doppingellenőrző laboratórium adatai szerint a szteroidokra pozitív minták 25,8 %a-a Hollandiából, 22,7%-a Ausztriából, 19,8%-a Angliából és 18,8%-a az Amerikai Egyesült Államokból származott. Gyakran előfordult, hogy a versenysportban alkalmazott táplálék kiegészítők fogyasztása miatt a doppingvizsgálatok során a MOB által tiltott anyagokat
találtak a sportolók szervezetében. Kínában 2005-ben a hatóság számos készítményt lefoglalt. A különböző vitamin és úgynevezett szálkásító készítményekben stanozolol és metandienon hormonszennyezettséget találtak. A legtöbb esetben táplálék kiegészítőt fogyasztó személy nem tudott a készítmény hormontartalmáról, ugyanis a forgalmazó által kiadott összetételben a tiltott doppinganyag nem volt feltüntetve. Hazai vizsgálataink során előfordult, hogy a rendkívül közkedvelt ATP pótló kreatinmonohidrát metil tesztoszteront tartalmazott, amit GCMS vizsgálattal igazoltunk. A versenysport mellett a szteroiddal szennyezett készítményeket nemcsak a sportolók, hanem a fiatal főleg fittnes szalonokban megfordulók is fogyasztják. Számos esetben a 18 év alatti fiatalokat is érinti. A szteroiddal szennyezett készítmények tartós fogyasztása rendkívül veszélyes. A hormonális rendszer zavara mellett számos anyagcsere problémát és betegséget okozhatnak.

 

Demjén Tibor

 A dohányzás primer prevenciója gyermekkorban

Szerzők:
Demjén Tibor, Koncz Barbara, Bőti Edina, Sallai Antalné

Az egymást követő generációkban a dohányzás egyre fiatalabb korban történő kipróbálása miatt, már az óvodáskorúak számára is szükséges a megelőzési programokhoz történő hozzáférés. A primer prevenciós programok kidolgozásánál figyelembe kell venni a gyermekek, fiatalok életkori sajátosságait. A hazai és nemzetközi irodalom ismeretében kialakított, egyéni és csoportszinten is hatásos egészségkommunikációt, ismeretbővülést támogató, valamint megküzdési mechanizmusokat fejlesztő programra van szükség. Nemcsak az a fontos, hogy a programok térítésmentesen és minél szélesebb körben álljanak rendelkezésre, hanem a kultúrába, a megvalósítás közegébe történő beilleszthetőségre is törekedni kell.
Az OEFI Dohányzás vagy Egészség Kiegészítő Óvodai Programját, valamint a „Ciki a cigi” Általános Iskolai Dohányzás Megelőzési Programját követendő gyakorlatként, figyelmébe ajánljuk a gyermekek dohányzásmentes jövőjéért tevékenykedő szakembereknek.

Dr. Gerevich József

Ön és közveszélyes magatartásformák 

Vincent van Gogh festőművész egyike azoknak a személyeknek, akiknek az életéből kiragadott események jól illusztrálják témánkat. Van Gogh Gauguin-nel való barátsága súlyos konfliktusba torkollott, amely gyilkos indulatokat hívott elő belőle. De ahelyett, hogy megölte volna barátját, ezeket az indulatokat önmaga ellen fordította és levágta egyik fülét. A példa jól mutatja az ön- és közveszélyes viselkedés természetét; a mások ellen irányuló indulat – egyfajta bumeráng-effektus révén – befelé fordulhat.
Az ön- és közveszélyes viselkedésformák nem alkotnak önálló tünetcsoportot a pszichiátriai diagnosztikai rendszerekben, a legkülönbözőbb betegségekben fordulhatnak elő, sőt betegségektől  függetlenül is megnyilvánulhatnak. A veszélykereső, veszélyes vagy kockázatos viselkedésmódok feloszthatók aszerint, hogy a veszély milyen természetű, életet veszélyeztető vagy inkább a társadalmi, közösségi veszélyeket hordozó. Az életet veszélyeztető viselkedésmódok két pólus között helyezkednek el, az egyik póluson az ön-destruktivitás szélsőséges formái, míg a másik póluson a kriminális viselkedés legsúlyosabb esetei találhatók.

Az ön-destruktivitás lehet szándékos (manifeszt) és tudattalan. Utóbbiak között a veszélykereső viselkedés olyan példáival állunk szemben, amelyek nem sorolhatók semmilyen betegség-kategóriába, viszont megnövelik a balesetek, korai halál valószínűségét. Az extrém sportok és játékok hívei tartoznak ide: azok, akik siklórepüléssel, sziklamászással, ejtőernyőzéssel, bungee jumpinggal és más, veszélyes sportokkal foglalkoznak, túlélő táborokban élnek vagy orosz rulettet játszanak. Náluk a veszélykeresés egyfajta személyiségvonás, amely az élet előre haladásával a legkülönbözőbb formákban nyilvánulhat meg. Nem ritkán tapasztaljuk, hogy a kábítószer-fogyasztó a kábítószer elhagyását követően valamilyen veszélyes sportot űz (egy ketamin-fogyasztó állatorvos abbahagyta a ketamin használatát és elment sziklamászónak)  és fordítva: egy szenvedélyes motoros akkor lőtte be magát először heroinnal, amikor ellopták tőle a motorját.
A szándékos, manifeszt öndestruktivitás modellje az öngyilkosság, öngyilkos viselkedés, szuicidalitás. Az öngyilkosságnak is többféle fajtája van aszerint, hogy közvetlenül vagy közvetítőkön keresztül történik. A közvetlen öngyilkosság lehet részleges, amikor – mint Van Gogh fent ismertetett esetében – öncsonkítás történik, vagy teljes, befejezett, amikor az élet ellen irányul és be is következik a halál (szintén van Gogh lehet a sajnálatos példa). De van Gogh példája arra is utal, hogy egy befejezett öngyilkosság soha nem derült égből villámcsapásként érkezik, komoly előzményei lehetnek, pl. részleges szuicídium, öncsonkítás vagy öngyilkossági kísérlet. De az előzményekhez soroljuk a bipoláris személyiségzavar szélsőséges hangulati megnyilvánulásait is, amelyek erősen predikálják, előre jelzik a későbbi öngyilkosságot. Az öncsonkítás sajátos módja a ’falcolás’, amikor – főleg serdülőkorban – a feszültségoldás habituális formájává válik a csukló felületes felmetszése. Gyakori öncsonkítás a cigarettacsikk testbőrön történő elnyomása is. Hogy ez is előre vetítheti a későbbi öngyilkosságot, azt egy izgalmas thriller (Maradj) egyik hőse, Henry Letham demonstrálja: Henry előre bejelenti pszichiáterének, hogy 21. születésnapján öngyilkos lesz. Az előadás során vetítendő jelenetben Letham egy metróban a kézfején nyomja el a cigarettáját, miután felszólítják, hogy a szabályoknak megfelelően ne dohányozzon. Az öncsonkítás kategóriájába tartozik a trichotillománia (kóros hajtépés) is, amely a piromániával, kleptomániával és a szerencsejáték-szenvedéllyel az impulzuskontroll-zavarok körében található.
A közvetett vagy lassú öngyilkosság elsősorban kémiai anyagok rendszeres használatában nyilvánul meg.  A kémiai addikciók és a legtöbb ön- és közveszélyes viselkedésmódot magában foglaló viselkedési addikciók alkotják az un. addiktív spektrumot, amelynek egyik végpontján a heroinizmus, a másik végpontján pedig olyan kórformák állnak, mint a bulimia, a kóros vásárlás vagy az internet-addikció. Míg a kémiai addikciók olyan viselkedési ciklusban nyilvánulnak meg, amely egy kémiai anyag megszerzésére és elfogyasztására irányul, a viselkedési addikciók esetében a kémiai anyagnak semmilyen jelentősége nincs, inkább kóros késztetés, impulzuskontroll-zavar vagy kényszer vezérli a cselekvéssort.
Az ön-destruktivitás felfogható az agresszív késztetések befelé fordulása következményeinek is. Az agressziónak – sok egyéb felosztás mellett  - két csoportja van. A vonás-agresszió kifejezés arra utal, hogy az erőszakos indulat a személyiség része, egyfajta személyiségvonás, amely előre megjósolható és váratlan helyzetekben egyaránt előtörhet, és a viselkedést meghatározhatja. A helyzet-agresszió pedig azt jelzi, hogy csak bizonyos ingerekhez, helyzetekhez, impulzusokhoz kapcsolódik az agresszió azok provokatív természete vagy múltbéli jelentősége, traumatogén jellege alapján.
A kifelé irányuló agresszió életünk része, hozzátartozik a hétköznapokhoz, saját magunkról és környezetünktől szerzett tapasztalatainkhoz.  A vonás-agresszió mértéke minden embernél vizsgálható a Buss-Perry Agresszió Kérdőívvel. A magas vonás-agresszivitást mutató személyeknél bizonyos agresszív megnyilvánulások előre megjósolhatók. Szellemes példával demonstrálták a vonás-agresszió mértékének prediktív jelentőségét. A bajnokság megkezdése előtt egy jégkorong-csapat minden tagjával elvégeztették a Buss-Perry tesztet. Az eredményekből agresszivitás-rangsort állítottak fel, amelyet a súlyos agresszív személyiségvonást mutató sportolók vezettek. Majd a bajnokság befejezése után összeszámolták, hogy az egyes hokis játékosok mennyi büntetőpercet töltöttek a „kispadon” valamilyen szabálysértés miatt. Az ennek alapján felállított rangsort összevetették a teszt-eredmények alapján kialakult rangsorral. A két rangsor csaknem teljesen átfedte egymást.

A kriminális, mások megsértésére irányuló bűnelkövető viselkedés elsősorban a magas vonás-agressziót mutató személyeknél alakul ki. Ezeknél a személyeknél gyakran antiszociális személyiségzavar alakul ki. Az e zavart mutatók mások manipulálásán keresztül tesznek szert előnyökre, miközben az így okozott fájdalom, szenvedés, veszteség vagy kár semmilyen morális felelősségérzetet nem vált ki belőlük. Az egyik leghíresebb példa az antiszociális személyiségzavarra Charles Manson, aki 1969-ben kilenc ember meggyilkolására vette rá híveit. Egy nemrégiben készült interjúban Manson így nyilatkozott: „Abban a korban voltam őrült, amikor ez még jelentett valamit”.
Több hazai kutatás is foglalkozott az alkoholfogyasztással összefüggő kriminális viselkedés természetével. E kutatások egyik konklúziója az, hogy az alkohol csak azoknál a személyeknél provokálja az agressziót, akiknél magas vonás-agresszió mutatható ki.  A vonás-agresszió összpont-száma magasabb a klinikailag kezelt alkoholfüggőknél, mint a normál populációnál. Az alkoholbetegeknél megfigyelt magasabb vonás-agresszió azonban az alkoholfogyasztás magasabb szintjeinél már nem emelkedik, mintegy „kifárad”. Ezzel szemben a normál populációban megfigyelhető agressziószint az alkoholfogyasztás mértékének az arányában jelentősen emelkedhet.

Az ön- és közveszélyes viselkedésformák – hasonlóan más kóros viselkedésmintákhoz – a személyiségfejlődés során bontakoznak ki különböző szocializációs tényezők hatása alatt. A rizikó- és protektív tényezők arányán múlik, hogy az ön-destruktivitás vagy a hetero-agresszivitás milyen mértékűvé válik. A személyiség megfelelő stabilitása alapját képezheti az ön- és közveszélyes tendenciák megelőzésének. Van Gogh-gal kezdtük, van Gogh-gal fejezzük be. Egyik csodálatos festményének története rávilágít a személyiséget stabilizáló erők és ellenerők közötti egyensúly dinamikájára. Van Gogh üres széke című képről van szó. A szék valóban üres, mindössze a festő pipája és némi pipadohány található az ülésén. E mögött az egyszerű kép mögött rendkívül izgalmas szimbólumrendszer áll. Ahhoz, hogy ezt megértsük, néhány háttér-információra van szükségünk. Van Gogh kedvenc írója, Dickens írta egyszer: „Az öngyilkosság ellen a legjobb ellenszer a pipázás”. Van Gogh e mondat hatására kezdett el pipázni. Ez tehát a pipa jelentése. De mit jelent az üres szék? Megint Dickens a forrásunk. Amikor a mester az utolsó könyvét írta, egy grafikus járt fel hozzá, hogy az elkészült fejezetek alapján illusztrációkat készítsen. A halála napján is megjelent az illusztrátor, belépett Dickens dolgozószobájába, de a széke üres volt. Erről pontosan tudta, hogy az író már halott. Annyira megdöbbentette az üres szék látványa, hogy lerajzolta, és néhány héttel később ezt a rajzot „Dickens üres széke” címmel megjelentette egy londoni lapban. A lapot Van Gogh is olvasta és megdöbbentette a rajz. Akkoriban azt írta öccsének, hogy „mindannyiunkból csak egy üres szék marad csupán…” A kép tehát a halálról, öngyilkos fantáziákról és az önpusztító késztetéseket féken tartó erőkről szól. Azt üzeni, hogy a festő jól van, ura a helyzetnek, kontroll alatt tartja az öndestruktív késztetéseket. Hát nem ez a gyógyító orvos felelőssége is, hogy a páciens képes legyen ura lenni élete nehézségein?

Irodalom

Bácskai E, Czobor P, Gerevich J:  Heavy drinking as a differential predictor of physical aggression in clinical and general populations. Prog Neuropsychopharmacol Biol Psychiatry. 2008; 32: 668-672.
Bácskai E, Czobor P, Gerevich J: Suicidality and trait-aggression related to childhood victimization in patients with alcoholism. Psychiatry Research, 165: 2009; 103-110.
Comer RJ: A lélek betegségei. Pszichopatológia. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.
Gerevich J, Bácskai E, Czobor P: The generalizability of the Buss-Perry Aggression Questionnaire. International Journal of Methods in Psychiatric Research 2007; 11;16(3):124-136.
Gerevich J, Bácskai E, Czobor P: Aggression levels in treatment seeking inpatients with alcohol-related problems compared to levels in the general population in Hungary. Journal of Nervous and Mental Disease 195: 2007; 669-672.


Illusztráció: Van Gogh üres széke

 

 

Dr. Martos Éva

STOP SÓ - Nemzeti Sócsökkentő Program

Az utóbbi években számos tudományos bizonyíték született arra vonatkozóan, hogy a magas vérnyomás egyik legfontosabb kockázati tényezője a túlzott sóbevitel. A sófogyasztás mértéke és a vérnyomás között bizonyítottan pozitív összefüggés van mindkét nemnél, minden életkorban. Ez a kapcsolat mind normál, mind magas vérnyomással rendelkezőknél kimutatható. Túlsúlyos, elhízott egyéneken a sófogyasztás növekedésével hatványozottan nő a cardiovascularis kockázat. A hazai felnőtt lakosság sóbevitele több, mint háromszorosa a WHO által ajánlott 5 gramm/nap értéknek. A 2009-ben elvégzett országos reprezentatív óvodai táplálkozási felmérés eredményei azt jelzik, hogy a sóbevitel már a gyerekeknél jelentős táplálkozás-egészségügyi kockázattal bír, az átlagos sóbevitel 6,9 ±. 1,9 g azaz több mint háromszorosa a korcsoportos ajánlásnak. A sóbevitel nagy része a feldolgozott élelmiszerekből származik, de a közétkeztetésben biztosított ételek is jelentősen hozzájárulnak a lakosság túlzott beviteléhez, sőt az otthoni sózás sem hagyható figyelmen kívül. A sóbevitel 6g/nap-al történő csökkentése a vérnyomás 2-8 Hgmm-es csökkenése révén az agyvérzés okozta halálozásban 24%-os, a szívinfarktus következtében kialakuló halálozásban 18%-os csökkenés figyelhető meg, azaz hatalmas népegészségügyi jelentőséggel bír. Igy nem véletlen, hogy az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Igazgatósága Európai sócsökkentő keretprogramot hirdetett a lakosság egészségének javítása érdekében. A keretprogramhoz 21 tagállam mellett hazánk is csatlakozott, vállalva, hogy négy év alatt átlagosan 16%-al csökkenti a lakosság sóbevitele szempontjából meghatározó élelmiszercsoportok sótartalmát.Az Intézetünk által kidolgozásra került Nemzeti Sócsökkentő Program (STOP SÓ) főbb elemei: (1) Nemzeti szintű helyzetértékelés (2) A lakosság sóbevitelében jelentős szerepet játszó élelmiszercsoportok kiválasztása, megegyezés a sócsökkentés mértékéről, a reformuláció végrehajtása (3)  Többszintű lakossági felvilágosító kampány a sóbevitel és a magas vérnyomás  összefüggésére, az ajánlott sóbevitel mennyiségére és a tudatos vásárlásra koncentrálva. (4) Az érintettek részére információ átadás (5) A javasolt akciók végrehajtása, hatásosságának folyamatos monitorozása és értékelése. Figyelembe véve, hogy hazánkban a hypertonia 2,5 millió embert érint, valamint azt a tényt,  hogy  a szív-és érrendszeri betegségek állnak a halálozási statisztika élén,  a lakossági sóbevitel csökkentésének, a STOP SÓ program megvalósításának népegészségügyi jelentősége nem kérdéses.

Dr. Túry Ferenc

A média Szerepe az egészségzavarok kialakulásában

Szerzők:
Túry Ferenc, Szényei Gábor

A média erőteljes befolyást gyakorol az egészséggel kapcsolatos értékekre és kockázatokra. A mai fogyasztói társadalomban az információátadás óriási iparággá, a média hatalommá vált. Az egészségre vonatkozó kockázatok közül a jelen áttekintés elemzi a média és az agresszív viselkedések kapcsolatát, a modelltanulás hatását az erőszakos viselkedésre, különös tekintettel a szuicidiumra. Összefoglaljuk a szexualitás és a média kapcsolatát is. Ezen túlmenően a táplálkozás és a testkép ma fokozott figyelmet kap a szaporodó evészavarok korában. Kiemeljük a fogyasztói társadalomnak a humán értékekre gyakorolt hatásait, s ezek egészségi kockázatot fokozó következményeit.
A társadalmi tudat formálásának a leghatékonyabb eszköze a tömegtájékoztatás, ezen belül is a képi/vizuális média. Ma a televízió és az internet használata közkeletű, aki nem él ezekkel, hátrányt szenved a társadalom többi tagja mögött. A média értékközvetítő szerepe igen erős. Ma az emberi értékek között az egészség megőrzése előtérbe került, s ez a médiában is nyomon követhető. Igen sok olyan médiaanyag van, amely az egészség megőrzésével, a táplálkozással, kezelési eljárásokkal stb. foglalkozik – nem beszélve a reklámokról. Az információs társadalom robbanásszerű fejlődésének korában azt tapasztaljuk, hogy a modern technológiák alapvetően megváltoztatták a hétköznapokat, az emberi kapcsolatokat. A mobiltelefon használata az állandó elérhetőséget, egyben a fokozott kontrollt is jelenti. Internet nélkül ma az oktatás és a tudomány elképzelhetetlen lenne. A médiának azonban nem csupán előnyei vannak, hanem számos ponton egészségi kockázatot fokozó hatást tapasztalunk.

Prof. Dr. Halmy László

Az evés mint szenvedély

Az evészavarok prevenciója közös lehet az elhízás megelőzésével. A cél nem a testsúly csökkentése, hanem a magatartás megváltoztatása legyen. Az elhízás nagyobb esélyt ad fogyasztótabletták, hashajtó, vízhajtó alkalmazására, mivel az elhízás és a bulimia együtt gyakran fordul elő. A szigorú diétázás evészavart válthat ki, amely elhízásba csaphat át. Mindkét tünet együttes közös célja a súlykontroll, a kontrollált táplálkozás és fizikai aktivitás, valamint a pozitív testkép kialakítása a megfelelő magatartás figyelembe vételével. Alapvető fontosságú, hogy célunk hosszú távú változások kitűzése legyen.

Az evés- és testképzavarok pszichológiai és orvosi kezelésén túl a probléma megoldása a szociokultúrális viszonyok figyelembe vételét és megváltoztatását is igényli.

A modern élet átalakította étkezési szokásainkat és a táplálkozás egészséges örömét is olykor elveszi. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar, valamint a kémia fejlődése táplálékdömpinget hozott létre, amely megszüntette az étel különleges helyét és az étkezés rendjét. A rohanó világban rohanva eszünk egyéni ízektől mentes, előre gyártott ételeket, hogy tovább tudjunk rohanni. Az étel a benzinhez lett hasonló, amely lehetővé teszi a rohanást. Az étel illatát, amely alapvetően kapcsolódik az ízérzéshez, ínyünknek nincs ideje érzékelni a bennünket körülvevő benzingőzben.

Évszázadok vagy évmilliók óta meglevő félelmeink az éhségtől arra késztetnek bennünket, hogy az agrárium és az élelmiszeripar többlettermelését eltüntessük magunkban, hogy az a kereskedelmi raktárkészlet helyett testünkben raktározódjék. A globalizáció elérhetetlen súlyú manökeneket, vagy zsírmentes testépítőket mutat be ideálisnak, miközben farizeus módon a következő reklámmal energia gazdag ételek és italok fogyasztására csábít.

A táplálkozás nemcsak örömforrás lehet, hanem felemelő élmény is, amely könnyebbé teszi az élet továbbvitelét, a test elviselését és erőt adhat feladataink megoldásához

Prof. Dr. Kovács Gábor

A hazai dohányzási szokások és a leszokás támogatásának változása az elmúlt 50 évben

A hazai dohányzási szokások nagymértékben felelősek a magyar lakosság katasztrófális egészségi állapotáért. Magyarországon az elmúlt évtizedek adatai és a jelenlegi dohányzási szokások alapján feltételezhető, különösen a nők körében, hogy még évtizedekig komoly népegészségügyi feladatot jelentenek a dohányzással összefüggő megbetegedések. Elsősorban a szív és érrendszeri betegségek, a tüdőrák és a COPD. Addig, amíg a nyolcvanas években a felnőtt lakosság 33%-a dohányzott, mára ez az arány 36%-ra nőtt (férfiak:47-41%; nők:21-32%). A dohányzás visszaszorítása nemzeti feladat, a politikusok, a szakma, a média és a civilek együttműködésével érhető el csak eredmény ezen a téren. A leszokás támogatás szakmai hátterét a tüdőgondozók jelentik, 106 intézményben működik leszokás támogató rendelés. A programszerű leszokás támogatás eredményessége 30-35%, ami függ a program hosszától.

 

Dr. Gritz Arnoldné

Közoktatási intézmények prevenciós tevékenysége a káros szenvedélyek megelőzésében. Tendenciák, tapasztalatok, dilemmák

A drog-prevenció célja a serdülőkori legitim és illegitim droghasználat arányának, (prevalenciájának), csökkentése, a legitim szerek használata kezdetének kitolása idősebb életkorra és az abúzus megelőzése. valamint a pszichoaktív szerekkel  kapcsolatos információ és tudás növekedése is. E területen azonban számos olyan programmal találkozunk, melyek hatékonysága megkérdőjelezhető és amelyekre általában a programszerű lebonyolítás és/csak az ismeretátadás a jellemző. A szerző beszámol egy fővárosi kerület általános és középiskoláiban zajló programok tapasztalatairól. Ezeket elemezve körvonalazódni látszik egy holisztikus szemléletű prevenciós célkitűzés megjelenése, mely egyúttal az egészséges élet, a jobb életminőség kialakítását is jelenti.

 

Tombor Ildikó

A dohányzás elterjedtsége a magyar felnőtt lakosság körében

Tanulmányunkban áttekintjük a magyar felnőtt lakosság körében, a dohányzás prevalenciáját becslő, országos reprezentatív felméréseket, majd összevetjük ezeket az Országos Lakossági Adatfelvétel az Addiktológiai Problémákról (OLAAP) felmérés eredményeivel. Az adatfelvétel személyes kérdezéssel és önkitöltős módszerrel történt 2710 fős országos reprezentatív mintán). Eredményeink szerint, a magyar felnőttek 36,1%-a dohányzik; a férfiak 40,6%-a, míg a nők 31,7%-a. Kockázati tényezőként azonosítható a férfi nem, az alacsonyabb életkor, az alacsonyabb iskolai végzettség, a kedvezőtlen szocioökonómiai státusz és a szülők dohányzása. Eredményeink enyhe mértékű növekedést feltételeznek a dohányzás prevalenciájában, amiért a dohányzás nők körében történt emelkedése felelős. A férfiak esetében stagnálás figyelhető meg.
A dohányzási szokások alakulásában kitüntetett szerepet játszó tényezők feltárásának nagy gyakorlati relevanciája van. Minél pontosabb kép rajzolódik ki e rizikófaktorok tekintetében, annál célirányosabb prevenciós tevékenység kialakítására nyílik lehetőség. Mára világosan látszik, hogy a megelőzésben kitüntetett figyelemmel kell lenni mind az alacsonyabb iskolai végzettséggel mind pedig a kedvezőtlenebb szocioökonómiai státusszal rendelkezők rizikócsoportjára. A prevalenciaadatok alapján kirajzolódni látszó növekvő tendencia pedig a női dohányzás kérdéskörére irányítja a figyelmet. Utóbbi vonatkozásában, a legfrissebb vizsgálatok a dohányzás magasabb prevalenciáját jelzik a serdülőkorú lányok körében országosan reprezentatív mintán  és lokális reprezentatív mintán egyaránt. A nemi különbségek eltűnése vagy a serdülő lányok körében detektálható magasabb prevalencia az ESPAD kutatásokban résztvevő országok 60%-ánál szintén megjelenik ami a felnőtt populáció vonatkozásában is az általunk jelzett trend az elkövetkező években történő további erősödését vetíti előre.

 

Dr. Forrai Judit

A szóakoztatóipar és a prostitúció szereplőinek káros szenvedélyei

A szórakoztató- és a szexiparon belül a prostitúáltak káros szokásairól kevés megbízható adat áll rendelkezésre, annak ellenére, hogy köztudott több egészséget veszélyeztető faktor rontja amúgy sem stabil egészségi állapotukat. Az egészségre káros, felmerült problémákról a szociológia módszereken kívül (kérdőív, interjú, önvallomás stb. narratív módszereken kívül), demográfiai adatok, valamint diagnosztikai eljárások is rendelkezésre állnak állításunk bizonyítására. A kapott adatok értékelése után párhuzamot vonhatunk a több kontinensen készült prostitúcióba és emberkereskedésben részt vett áldozatok egészségügyi és különböző szerhasználati állapotáról, kiváltó okairól és következményeiről.
Prostitúció és az általános egészségi állapot veszélyeztető betegségek közül a legsúlyosabb az erőszak (fizikai, szexuális) 95%, különösen az emberkereskedelem áldozatai között, a neurológiai (81.25%), urogenitális (69.79%) mozgásszervi (68.75%) és PTS szindróma (68%) jelenléte. A drogfogyasztás fokozottan fordul elő az átlag szerfogyasztókhoz képest, de kiemelt helyen szerepel a drogfogyasztás a fiatalkorú prostituáltaknál, különösen azoknál, akik előzőleg csellengő, csavargó, fedél nélküliként éltek, de az utcai prostituáltaknál is gyakrabban fordul elő, mint a magasabb fizetési kategóriába tartozó szexuális szolgáltatónál. Kemény drogokat inkább a férfi prostituáltak fogyasztanak, a női prostituáltak, különösen, akik futtatóval dolgoznak ritkán szoknak rá a kemény drogokra. Alkohol és dohányfogyasztási szokásaik az átlag populációhoz képest jóval nagyobb mértékű, nembeli különbség fedezhető fel a mértékében a nők 87%-ban és a férfi prostituáltak 73%-ban dohányoznak. Szerencsejáték szenvedély szocio-demográfiai háttérben a felbomlott család- az anya elvesztése, korai halálozása játszik nagy szerepet, valamint a fizikai és szexuális bántalmazás, kemény alkoholfogyasztás. A patológiás játékszenvedélyt állandóan generálja a szerencsejáték folyamán felhalmozott adósságállomány, amelyet szex-munkával próbálnak kiegyenlíteni.
Míg a prostitúciós problémákat ill. hatásukat általában társadalmi szinten vizsgálják, addig ezek a vizsgálatok a prostituált fizikai és mentális állapotának rohamos romlására mutat rá, amellyel az egészségügyi ellátásnak foglalkozni kell. Ártalomcsökkentés és segítség nemzetközi határozatok szerint hajtandó végre. Ám a valóságban - mint tudjuk – még várat magára az intézkedések realizálása.

 

 Baraczka Krisztina

Személyiség - függőség

Az Európai Unió adatai szerint a kábítószer használat terjedése 2006 évben megállt, a függők számára vonatkozóan pontos adatok nincsenek.  Hazai (2003) adataink szerint a szerek közül legelterjedtebb az alkohol, a nikotin és nyugtató használata. A kábítószereket illetően hazánk európai viszonylatban a közepesen veszélyeztetett országok közé tartozik, ahol a cocain fogyasztás mutat kissé emelkedő tendenciát. 2009 évben a 2003-ban elindított prevenciós stratégiai program  lejárt.
A függőség a BNO-10 meghatározása szerint a viselkedés, kognitív funkciók és fiziológiás jelenségek meghatározott együttese, mely ismételt használatot követően alakulhat ki. Az Egészségügyi Minisztérium módszertani levele szerint, elmeorvos szakértői szempontból, drogfüggőnek az a személy tekinthető, aki a drog szedését előnyben részesíti minden más aktivitással szemben.  Ennek megállapításához szükséges az életvezetési adatok feltérképezése, a személyiség tulajdonságok és a függőség kialakulásához vezető folyamatok részletes elemzése. 
Jelenlegi genetikai ismereteink szerint egyes géndefektusok esetlegesen szerepet játszhatnak a függőség kialakulásában. Az addikció kialakulásában döntő jelentőségű a személyt érő külső hatások együttese és az egyén erre kondicionált viselkedése, a személyiség alakulása.  A prevencióban eddig alapvető szerepet játszott a pedagógia-szociológiai munka, míg az addiktológia (pszichiátria) a már kialakult szerfüggőség gyógyításával foglalkozott. Pszichiátriai szempontból veszélyeztetettnek tekinthető a szellemi fejlődésében enyhén visszamaradott, hyperkinetikus, konfliktusokba keveredő gyermek, akinél a frusztrációtűrő képesség, a konfliktus megoldó készség alulfejlettsége, az indulati kontroll lazasága tapasztalható. Ezek a személyiség vonások már a kisgyermekkorban, a családban is észrevehetőek, tehát a gyermekorvosi ellátás során felszínre kell, hogy kerüljenek. A későbbiekben, amikor óvodai-iskolai közösségbe kerül a gyermek, a deviancia már rendszerint nyilvánvaló, kezelésükben az iskolaorvosi-pszichológusi hálózat, nevelési tanácsadók hatékonyabban bekapcsolódnak, de a „stigmatizáció” elkerülése céljából csak a kirívó esetek kerülnek a pszichiátria látókörébe. 13-14 éves korra azonban a személyiség struktúrája már olyan károsodást mutat, melynek korrekciója a későbbiekben éveket vehet igénybe, és szerény eredményekkel kecsegtet. Hiány mutatkozik abban is, hogy a gyermek folyamatos követése csak kevés esetben (általában speciális nevelési igényű intézményekben) történik meg.
A pszichiátriai szempontból a deviáns fejlődésű egyén jellemző tulajdonságai közé tartozik, hogy a szociális normákkal szemben opponál, önös érdekeit (személyes jóllétét) mindenek előtt érvényesíteni akarja, a következményekkel nem számol. Felmerülő problémái megoldásában elhárító a magatartása, tehát a számára jónak tűnő szerhasználat felé tolódik. Ebben is keresi a számára legmegfelelőbb megoldását, tehát rendszerint többféle szer kerül kipróbálásra, vagy a későbbiekben alakul ki függőség.
Amennyiben kriminális cselekmény miatt kerül látótérbe, ismételten a tőle megszokott módon keresi a „megoldást”, tehát azokban az esetekben is, amikor a betegség szintjét nem éri el a személyiség torzulása a Be 267§ paragrafusa alapján igyekszik a várható büntetést elkerülni.
A szerfüggőség kialakulásának megelőzésében a pedagógus – pszichológus - pszichiáter- szociális munkás együttműködése szükséges. A prevenció hatékonyságát fokozná, ha a mentálhygiénás szempontok nagyobb hangsúlyt kapnának, a (gyermek) pszichiátriai és pedagógiai együttműködés hatékonyabbá válna.

 

Dr. Végh Erzsébet

Budapesti óvodások passzív dohányzási prevalenciája 2009

Szerzők:
Dr.Végh Erzsébet, Jacsó Györgyné, dr.Gálné Seres Mária

A passzív dohányzás fontos népegészségügyi probléma. Irodalmi adatokból ismert, hogy a dohányzás kapcsán keletkező főfüst kevesebb károsító anyagot tartalmaz, mint a mellékfüst, amelyet a nemdohányzó kénytelen elviselni a dohányos társaságában. A dohányfüst több mint 4000 vegyi anyagot tartalmaz, amelyek túlnyomó része toxikus, míg 40 egyenesen rákkeltő; ezeket a dohányos mellett a hozzátartozói is belélegzik. Magyarországon a felnőtt lakosság körében a dohányzási prevalencia rendkívül magas, 1999-ben a a fiatal lányoknál 29,9% volt. A dohányélvező fiatalok életkora évről évre alacsonyabb. Nő a dohányzó lányok száma. AZ ESPAD*.-2003   vizsgálat lányoknál növekedést mutat a dohányzás előfordulását illetően (a  napi dohányosok aránya az 1999.évi 29,9%ról 34,9%-ra nőtt.). Az 1999/2000. évi felmérésünk szerint a fővárosi óvodások 39,6 százaléka passzív dohányos és a családok 50,5 százalékában található dohányzó személy. A dohányzó családokban kisgyermekük jelenlétében rendszeresen 29,7 százalékban, alkalmanként 47,8 százalékban dohányoznak. A gyermek jelenlétében dohányzó családokban a gyerekek 49 százaléka naponta 6-10 db cigaretta füstjét kénytelen beszívni, 21,2 százalékuk 11-20 db cigarettáét, 11,5 százalékuk pedig 21 db cigarettánál is többét. Szabadnapokon a gyermekek 21,5 százaléka napi 20-nál is több cigaretta füstjét szívja be.
Keresztmetszeti vizsgálat keretében a  budapesti óvodások passzív dohányzási prevalenciáját mértük fel ,a budapesti óvodákban 2009. tavaszán. Ebben a felmérésben az 1999. évi vizsgálatunkat ismételtük meg, abból a célból, hogy megtudjuk, milyen társadalmi hatása lett az 1999. évben bevezetett „Nemdohányzók védelméről” szóló törvénynek az eltelt 10 év kapcsán. Szerettük volna megtudni, hogyan alakult az elmúlt évtizedben a budapesti óvodáskorú gyermekek passzív dohányzási prevalenciája. Feltételezzük, hogy a fővárosi óvodások dohányzási prevalenciája 10 év múltán nem csökkent, de az is lehet, ( hogy a dohányipar sikeres promóciója következtében is ) méginkább nőtt.
Két lépcsőben, a főváros valamennyi óvodájából random módon kiválasztottunk 1015 gyermeket,  45 óvodai csoportot .A kiválasztott csoportban valamennyi gyermek szülőjét megkérdeztük (kérdőív) dohányzási szokásairól, valamint gyermeke előző évi óvodai hiányzási napjairól, illetve a betegségben eltöltött napokról.
Előadásunkban a 2009.-es felmérés eredményeit kívánjuk bemutatni.

Héthelyi B. Éva

IN VINO VERITAS” tanulmány a kulturált, egészséges borfogyasztásért

Szerzők:
Héthelyi B. Éva, Szarka Szabolcs, Lemberkovics Éva, Szőke Éva

Ismert, fontos szerepe van a bornak: a kánai menyegzőn bemutatott csodatételnek a vízből borrá változtatás misztériuma, illetve az utolsó vacsorán felszolgált bornak, mint Krisztus vérének szimbóluma, aki mondván a tanítványoknak: „Egyétek és igyátok ezt, mert ez az én vérem, mely értetek ontaték, és ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, amely szertartás 2000 év óta is a katolikus szentmise, a szentáldozás része. Napjainkban is a családi és társadalmi események, gasztronómiai élvezetek fontos szereplője a bor, amelyet kultúrált körülmények között fogyasztva élvezetessé teheti ünnepnapjainkat, és egészségessé étkezési szokásainkat. A „Francia paradoxon” egyértelműen igazolja az orvostudomány területén, hogy a napi 1-2 pohár, azaz mértékletes borfogyasztás megelőzheti a kardiovasculáris események kialakulását. Részben a rezveratrol jelenlétét tartják szükségesnek a vörösborban, részben más biológiailag aktív komponensek antioxidáns hatását tartják fontosnak.
Célunk volt a híres magyar tájjellegű bor típusok illat-, egyben illóanyag tartalmának vizsgálatát SPME-GC/MS módszerrel kielemezni. Minőségi vörös borok, több és ismert pincéből származó Egri Bikavér, eltérő helyről származó Zweigelt, Cabernet Sauvignon, és Kékfrankos 1-1 ml borminta gázkromatográfiás (GC), tömegspektrometriás (MS) vizsgálatát végeztük el a SE Farmakognózia Intézet AGILENT 6890/AGILENT 5973 Network Mass Selectiv Detector GC/MS készülékén, amely CombiPAL automata minta-előkészítő, minta-adagoló SPME (szilárd fázisú mikro extrakciós) rendszerrel van ellátva. E módszer segítségével a borminták illatanyagát abszorbeáltatjuk a „Fíber-re” majd azt automatikusan áthelyezve az injekciós blokkba, 250 oC-on deszorbeáltatva az illékony komponenseket, a szokásos módon GC/MS módszerrel határozzuk meg kémiai karakterüket. Az „Egri Bikavér” borok jellemző illó komponense a propylénglycol (9,9-17,2 %), phenylethylalcohol (26,6-42,9 %), diethylsuccinate (27,5-45,6%) főkomponensként. Azonosítottuk még hexylalcohol, vinylether, ethylcapronat, ethylsorbat, ethyloctanon, ethyldecanoate komponenseit is 0,4-3,6%-ban. Glicerint egy egri pince borában mutattunk ki nagy mennyiségben. Zweigelt borok összetételére a propylénglycol (2,7-13,9%), ethylsorbat (5,2-15,3%), phenylethylalcohol (29,3-29,7%), és diethylsuccinat (24,7-35,7%)  komponensek a jellemzők. Különbséget találtunk a Cabernet Sauvignon borok illókomponensei összetételében is, bár ott is a phenylethylalcohol (32,4-35,2%) és diethylsuccinat (25,3-53,7%) volt a fő összetevő. Az Alföldi Kékfrankos és Villányi (BOCK) Kékfrankos borok 7,4-10,9% propylénglycol, 2,1-2,6% hexylalcohol, 19,6-30,6%phenylethylalcohol, és 55,6-66,9% diethylsuccinat tartalommal rendelkeznek.
Vizsgálatainkkal igazoltuk a nemes vörösborok illó komponenseinek összetételét, azok %-os megoszlását SPME-GC/MS módszerrel. Megállapítottuk, hogy az Egri Bikavér, a Zweigelt, a Cabernet-Sauvignon és Kékfrankos borok típusra jellemző kémiai karakterrel rendelkeznek. Ezek az illatanyagok a bor tannin, nyomelem és savtartalmával együtt hozzájárulnak ahhoz, hogy a mérsékelt borfogyasztás kedvezően befolyásolja az általános közérzetet, javítsa az emésztést, és serkentse a vérkeringést. A vörös borok antioxidáns kapacitása, szabadgyökfogó (szkevendzser) hatása, ezáltal a plakkok képződését gátló tulajdonsága bizonyított.

 

Fogarasi-Ggrenczer Andrea

A dohányzás - mint leggyakoribb egészségkárosító magatartásforma - hatása a koraszülések kialakulására és a gyermekek egészségére

Szerzők:
Fogarasi-Grenczer Andrea, Balázs Péter, Rákóczi Ildikó

Magyarországon a koraszülés népbetegség. A koraszülés okai, amennyiben azt anyai megbetegedések vagy magzati rendellenességek idézik elő viszonylag könnyen meghatározhatók, ugyanakkor éppen ezen okok miatt a megelőzésük gyakran nehézségekbe ütközik. Az esetek egyre nagyobb részében tapasztalunk azonban egy komplex, multifaktoriális hatások következtében létrejövő állapotot, melyet általában az alacsony szociális helyzettel, iskolázottsággal, az ezt meghatározó foglalkoztatottsági szinttel, gazdasági státusszal hozunk összefüggésbe. Várandós anyák körében a leggyakoribb egészségkárosító magatartásforma a dohányzás, mely összeadódva az előbb említett hátrányos élethelyzetből adódó stressz-állapottal, hatást gyakorol a várandós anyák fiziológiai állapotára és a magzatra.
Kutatásunk során két megye (Vas/Szabolcs-Szatmár-Bereg) koraszülésen átesett édesanyáit vizsgáltuk. Összegyűjtöttük az anyák és csecsemőik medikális adatait, valamint ugyanezen anyákkal strukturált interjút készítettünk, annak megállapítására, hogy milyen okok következtében jöhetett létre a koraszülés.
A koraszülések hátterében a szakirodalmak alapján gyakran medikális okok állnak, vizsgálatunkból mégis az derült ki, hogy az esetek több mint felében nincsen kézzel fogható anyai megbetegedés, viszont megtalálható több pszicho-szociális ok, köztük egészségkárosító magatartásformák. Megállapítottuk, hogy a koraszülésen átesett anyák közül Vas megyében 24 % dohányzott rendszeresen a várandósság időszakában, Szabolcsban az anyák 47 %-a. Ennél jóval több a várandósság előtt rendszeresen dohányzó nők aránya. A várandós édesanyákkal együtt élő társak, az esetek 50 % -ban rendszeresen dohányoznak. A környezetből eredő dohányfüst-ártalom is jelentős (55 % - 71 % a két megyében). Megállapítottuk, hogy a dohányzó várandósok esetén csökken a napi friss zöldség, gyümölcs és tejtermék fogyasztás, valamint az étkezés rendszeressége, ugyanakkor duplájára nő a koffeintartalmú italok fogyasztása ebben a csoportban. Dohányzó várandósok esetén néhány betegség, köztük az anémia előfordulása is magasabb.
A dohányzás káros hatásai megmutatkoznak a gyermekekkel kapcsolatban is. Szabolcsban a koraszülöttek 24 %-a IUGR (sorvadt) csecsemő! Vas megyében ez az arány csak 4 %, viszont jóval kevesebb anya dohányzott és több volt az egyéb medikális kórkép. A megszületéskori testtömeg-átlagokra hatást gyakorol a dohányzás. Mindkét megyében kimutathatóan alacsonyabb a gyermekek születési testtömege, a megszületéskor mért 1 és 5 perces Apgar érték, ha az anya várandósság alatt rendszeresen dohányzott. Dohányzó anyák esetén több a méhlepénnyel összefüggő rendellenességek aránya, kétszeresére nő a tüdőbetegségek előfordulása a csecsemők körében. Igaz, hogy a koraszülöttek immunrendszere általában éretlenebbül működik, de a dohányzó anyák gyermekeinél ez gyakrabban fordult elő.
Kutatásaink eredményei bebizonyították, hogy a várandósság előtti és alatti életmód meghatározó lehet a terhesség kiviselése szempontjából, ugyanakkor a koraszülések megelőzése csak a megfelelő gazdasági, társadalmi támogatással lehet eredményes és újfajta megközelítést kíván az egészség-fejlesztés területén dolgozó kollégáktól.

 

DR. Ongrádi József

A marihuána és retrovírus együttes káros hatása természetes ölősejtekre

Szerzők:
Ongrádi J, Specter S, Friedman H.

Számos esetben a HIV fertőzéshez vezető magatartás összefüggésbe hozható kábítószerek használatával. Fertőzött egyének körében is folytatódik kábítószerek használata. Utóbbiak szomatikus hatásairól aránylag kévés ismert. A marihuána káros hatásai között jelentős az immunszuppresszió is, főleg a természetes ölősejtek aktivitásának gátlása. A HIV fertőzés korai szakaszában éppen ezek a sejtek a védekezés legfontosabb elemei. Ezért vizsgáltuk az AIDS egyik egérmodelljében retrovírusok és a marihuána együttes hatását a természetes ölősejt aktivitásra. A Friend-leukaemia víruskomplex (FLC) tagjai (defektív lépfókusz képző vírus /SFFV/ és segítő Rowson-Parr vírus /RPV/) egyes egértörzsekben előbb az emberi AIDS lefolyására emlékeztető elváltozásokat, majd leukaemiát okoznak. Leukaemia iránt fogékony BALB/c és ennek ellenálló C57BL/6 egerekben a fenti vírusokkal történt oltást követő napokban a lépükből nyert természetes ölősejteket a marihuána aktív komponensének, a tetrahydro-cannabinolnak (THC) különböző higításaival inkubáltuk, majd Yac-1 cél-sejtekkel kevertük 4-24 óráig, végül az utóbbiakból felszabaduló 51Cr aktivitását mértük 4, 18 illetve 24 órás inkubálást követően. . Meg-állapítottuk, hogy az ölősejtek aktivitását kevés THC (1,0-2,5 ?g/ml) fertőzetlen BALB/c egerek esetében kissé fokozta, C57BL/6 egerekben nem módosította, míg nagyobb tömény-ségű (5,0-10,0 ?g/ml) THC BALB/c egerekben exponenciálisan, C57BL/6 egerekben  tömény-ség-függően csökkentette. FLC és RPV először fokozta, majd csökkentette az ölősejtek tevé-kenységét. THC és retrovírusok együttes hatásában a marihuána gátló szerepe az elsődleges, és a retrovírusokéval additív jellegű. A THC hatásidejével párhuzamos a természetes ölősejtek aktivitásának kimerülése. Az eltérő egértörzsek genetikai adottságai, amelyek az endotoxin re-zisztenciát is meghatározzák, jelentősen befolyásolják a THC hatáserősségét. Hasonlóképpen, emberi AIDS során a genetikai adottságoktól függően a krónikus marihuána élvezet felgyorsít-hatja az immunszuppresszió kialakulását és a betegség lefolyását.

 

Dr. Major Jenő

A dohányzás, mint a lakossági mutagén terhelés egyik tényezője

Lassan szomorú közhely, hogy Magyarország évtizedek óta vezető helyen van az ENSZ daganatos halálozásra vonatkozó világstatisztikáiban. A férfiak körében a tüdőrákok a vezető daganatos halálokok, amelyek incidenciája párhuzamos növekedést mutat az egy főre számolt cigarettafogyasztással. A nők körében, kisebb esetszámmal, de teljesen párhuzamos tendencia mutatkozik. A tüdőrák incidencia visszaszorítása a lakosság életkilátásainak lényeges javulását jelentené, ezért népegészségügyi jelentőségű. A kóroki tényezők közül kiemelt szerepe van a dohányzás, elsődlegesen a cigarettázás, másodlagosan a pipázás, és kisebb mértékben a bagórágás során képződő mutagén karcinogén vegyületeknek, mint környezeti tényezőknek. A dohány és a papír tökéletlen égése során mind a füstben, mind a kátrányban, illetve az égéstermékek metabolizmusa következtében is, nagyszámú elsődleges és másodlagos mutagén vegyület képződik: nitrózaminok, policiklusos és monociklusos aromás szénhidrogének, alkiláló ágensek, illetve reaktív oxigén gyököket hordozó molekulák, amelyek támadáspontja minden esetben maga a DNS. Mutagén hatás esetén a sztochasztikus dózis-hatás összefüggések érvényesek, tehát a dohányzásból eredő mutagén expozíciónak sincs biztonságos dózisa. Ezért alapvetően fontos a dohányzás, mint környezeti mutagén tényező, késői toxikus (géntoxikus) hatásainak igazolása. A dohányzás eredetű mutagén expozíció kimutatható hatásait hazánkban is több munkacsoport, vizsgálta, mind a DNS-hez kötődő un. adduktok, mind a lánctörésekből, vagy bázismódosulásokból eredő kromoszómatörések, illetve a javító (repair) mechanizmusok kialakulásának kimutatásával. Saját laboratóriumunk vizsgálatai is igazolták, hogy a dohányzás emeli a DNR-repairre visszavezethető testvérkromatid kicserélődés (SCE), illetve a kromoszómaaberráció (CA) gyakoriságot a nemdohányzókhoz képest, mind a foglalkozási expozíciókban, mind a munkahelyi daganatkeltőkkel nem exponált (kontroll) lakosságban. Sajnos a rendelkezésre álló módszerek sokszor nem eléggé érzékenyek a környezeti expozíciók és a dohányzás, mint módosító tényező hatásainak szétválasztására, ezért a tudomány nem tudja egyértelműen bebizonyítani a dohányzás környezeti mutagén hatását. Ennek hiányában azonban a dohányzással összefüggő daganatok kialakulásának megelőzése is nehezebb, annak ellenére, hogy az itt is szükséges elsődleges megelőzés alkalmazásával a kóroki tényezők kiküszöbölése, azaz a dohányzás visszaszorítása lenne a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabb megoldás. Annak ellenére, hogy a kórokok egyértelműen vegyi eredetű környezeti mutagén hatások, a dohányzás, mint életmóddal összefüggő expozíciós forrás, nem tartozik sem a hazai, sem az európai közösségi kémiai biztonsági szabályozás hatálya alá, így adminisztratív eszközökkel csak a dohányzási lehetőségek korlátozására szorítkozhatunk. Aggasztó jelenség továbbá, hogy a dohányzás, mint mutagén expozíció, egyre fiatalabb, tehát védtelenebb korban kezdődik. Ezért van kiemelt jelentősége a minél fiatalabb korban elkezdett és hiteles egészségnevelésnek, mint a megelőzés jelenleg elérhető egyetlen hatékony eszközének.

Pénzes Melinda

Budapesti és nagyvárosi serdülők dohányzással kapcsolatos ismeretei 

Szerzők:
Pénzes Melinda, Balázs Péter

A dohányzás Magyarországon meghatározó szerepet játszik számos betegség morbiditási és mortalitási helyzetének alakulásában. A hazai dohányzással kapcsolatos epidemiológiai mutatók jelenleg is kedvezőtlenek, európai és világviszonylatban egyaránt. Ez a helyzet feltétlenül indokolja egy olyan komplex kutatási program létrehozását és működtetését, amelyben a legkülönbözőbb tudományterületeken dolgozó szakemberek a kölcsönös összefüggések figyelembe vételével foglalkoznak a problémával.
A National Institute of Health-szel (USA) együttműködő Fogarty International Center 2007. évi pályázatának elnyerésével sikerült létrehoznunk a „Dohányzással kapcsolatos kutatások kiterjesztése Magyarországon” című, öt éves időtartamú, 11 kutatási irányból álló programunkat, amelyben saját alprogramot indíthattunk a serdülőkorúak és a dohányzás témakörében.
Három évre tervezett prospektív kérdőíves kohorsz vizsgálatunkat Budapesten és további öt magyar nagyvárosban (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged), rétegzett mintavétellel, véletlenszerűen kiválasztott általános-, illetve középiskolák 6. és 9. osztályos tanulói körében végezzük, évente egy alkalommal. Az első adatfelvétel 2009 végén és 2010 első negyedévében történt. A vizsgálatban 80 iskolából 109 osztály 3088 tanulója vesz részt, közülük 6. osztályos 1076, 9. osztályos 2012 diák. A kutatás során a szociodemográfiai tényezők mellett a dohányzás prevalenciáját, a dohányzással kapcsolatos attitűdöket, ismereteket és azok forrását, valamint a diákok tápláltsági állapotát, testképét és a dohányzás testsúlykontrolláló hatásába vetett hitét követjük a két korcsoportban. A poszter a kutatásban résztvevő tanulók körében végzett első adatfelvétel eredményeinek elemzésével a dohányzás egészségkárosító hatásaival kapcsolatos ismeretek tartalmát, valamint az információk forrását mutatja be, szociodemográfiai tényezőkkel történt összevetés alapján.

Erdős Csaba

A gyermekkori passzív dohányzás, mint egészséget veszélyeztető tényező

Szerzők:
Erdős Csaba, Molnár Regina, Maróti-Nagy Ágnes, Paulik Edit

A nemdohányzók védelme, s a dohányosok megfelelő tájékoztatása a passzív dohányzás okozta ártalmakról Európában egyre inkább előtérben van, Magyarországon viszont még hiányosságok tapasztalhatók ezen a téren. A passzív dohányzás ártalmait illetően különösen a gyermekek veszélyeztetettek. A terhesség alatti dohányzás, illetve a kisgyermekkorban akaratlanul beszívott dohányfüst negatívan befolyásolja a gyermekek fejlődését, és növeli számos későbbi betegség (pl. asthma bronchiale) kockázatát.
A vizsgálat célja óvodás korú gyermekek környezeti dohányfüstnek való kitettségének felmérése volt a szülők dohányzási szokásainak és társadalmi helyzetének figyelembevételével.
A keresztmetszeti vizsgálat során az édesanyák önkitöltős kérdőívben nyilatkoztak saját, illetve gyermekük életmódbeli szokásairól, lakókörnyezetük jellemzőiről; a társadalmi helyzet az anya és az apa iskolai végzettsége alapján került meghatározásra.
A dohányzási szokások szignifikáns különbségeket mutattak a szülők iskolai végzettsége szerint. A magasabb végzettségűek körében kevesebb volt az aktív dohányzó, illetve – az édesanyákat tekintve – kisebb arányban fordult elő a terhesség alatti dohányzás. A magasabban kvalifikált szülők nagyobb arányban figyeltek arra, hogy a lakás dohányfüst-mentes legyen a gyermek növekedése közben.
Az eredmények alapján megállapítható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében – már a gyermekvállalást megelőzően – nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a dohányzás ártalmaival kapcsolatos felvilágosító tevékenység, különös tekintettel a passzív dohányzásnak a gyermekeket érintő egészséghatásaira.

 

Fodor Zoltán

A dohányzás hatása az immunreaktivitásra

Szerzők:
Fodor Zoltán1, Dr. Biró Anna1 és Prof. Dr. Tompa Anna1,2
1Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Budapest
2SE Közegészségtani Intézet, Budapest 

Az Országos Kémiai Biztonsági Intézetben a dolgozók egészségvédelme érdekében évekkel ezelőtt megkezdtük az immunológiai állapot felmérését, ill. esetleges immuntoxikus hatások vizsgálatát. Jelen vizsgálatban foglalkozásuk során nem exponált személyek körében végzett immuntoxikológiai monitor eredményeit mutatjuk be, a dohányzás, mint egészséget károsító szenvedély hatásait vizsgálva. A vizsgálatokban olyan dolgozók vettek részt (összesen 85 fő), akik munkahelyükön, foglalkozásukból adódóan, nincsenek kitéve vegyi expozíció hatásának. A donorokat két csoportra osztottuk: az első csoportban 65 fő nem dohányzó szerepel, míg a második csoportban vizsgált 20 személy aktív dohányos. Korábban igen, de jelenleg nem dohányzó (ún. exdohányos) alanyok egyik csoportban sem szerepelnek. Minden személyről részletes anamnézis készült, mely az egészségi állapot felmérésén túl kiterjedt az életmódra, dohányzási és alkoholfogyasztási szokásokra illetve gyógyszeres kezelésre. Az immuntoxikológiai felméréshez a perifériás limfociták felszíni markereit mértük fluoreszkáló festékekkel jelölt monoklonális ellenanyagok segítségével, áramlásos citofluoriméteren. A vizsgált antigének: CD3, CD4, CD8, CD19, CD25, CD45, CD56 és CD71. Meghatároztuk a limfocita szubpopulációk százalékát, illetve az aktivációs markereket expresszáló limfociták arányát. Az aktív dohányzó csoportban csökkentek az aktivációs antigéneket kifejező T és B limfociták csoportátlagai a nem dohányzó csoporthoz képest, ugyanakkor a limfociták alpopulációi (B-sejtek, helper és citotoxikus T-sejtek, NK-sejtek) nem különböztek szignifikánsan a nem dohányzó kontrollokhoz képest. A dohánytermékek égése folytán több, mint négyezer vegyi anyag kerül a dohányos szervezetébe. Ezen vegyi anyagok összessége - vizsgálataink alapján - hatást gyakorol az immunrendszer sejtjeire. Az aktivált sejtpopulációk aránya minden általunk vizsgált limfocita-alcsoportban csökkent. Ez a dohányzás immunszupresszív hatására utal.

Támogatás: NKFP-1/B-047/2004 sz. Széchenyi pályázat 

Dr. Lugasi Andrea

Étrend-kiegészítők és testtömeg-csökkentés – ígéretek, remények és a valóság

Napjainkban az elhízás világszerte, így hazánkban is járványszerű méreteket ölt. Az elhízott emberek nagy része bármit megtenne a fogyás érdekében, és ezt a különböző alternatív megoldásokat kínáló, kevéssé képzett „gyógyítók” ki is használják. Sok esetben a testsúly csökkentését célzó személyes aktivitás legtöbbször egy-egy, rendkívüli mértékű fogyást előidéző csodakapszula beszedésében ki is merül. A kérdés azonban az, hogy vajon remélhető-e a gyors fogyás ezektől a termékektől, és vajon biztonságos-e az alkalmazásuk. E termékeket az étrend-kiegészítők közé tartoznak. Az étrend-kiegészítők a vonatkozó, harmonizált EU- szabályozásnak megfelelően előzetes engedélyezés és kockázatbecslés nélkül kerülhetnek a piacra, kizárólag a piacra helyezésről értesíteni az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetet (OÉTI). Az étrend-kiegészítők olyan élelmiszerek, melyek koncentráltan tartalmaznak táplálkozási, vagy élettani szempontból fontos anyagokat, és ezek a hagyományos étrend kiegészítését szolgálják. Hazánk EU-hoz történt csatlakozása óta eltelt hat évben több mint ötezer-ötszáz terméket jelentettek be, melyekben az aktív összetevők száma meghaladja az ezret. Számos izolált hatóanyag, növényi kivonat esetében a gyártó a terméket fogyókúrára, vagy testtömeg-csökkentő célra javasolja. E hatóanyagok, feltételezett, ill. részben igazolt biokémia mechanizmusuk szerint az alábbi csoportokba sorolhatók:

- az energiaháztartás módosítása, pl. szinefrin a keserű narancs (Citrus aurentium) terméshéjából, koffein kávébabból, guarana (Paullinia cupana) magból, egyéb alkaloidok maté (Ilex paraguariensis) levélből,
- telítettség-érzés előidézése, pl. élelmi rostok gabonákból, galaktomannán guár (Cyamopsis tetragonolobus) magból, psyllium/útifű (Plantago ovata) maghéj, 
- zsírfelszívódás gátlása, pl. kitozán rákpáncélból,
- fokozott zsíroxidáció, csökkent zsírsav-szintézis, pl. L-karnitin, hidroxi-citromsav Garcinia cambogia termésből, zöldtea kivonat, konjugált linolsav,
- a szénhidrát-metabolizmus módosítása, pl. króm, ginzeng,
- a fokozott emésztés elősegítése, pl. papain és egyéb, növényi eredetű emésztőenzimek,
- vízhajtás, pl. koffein, gyermekláncfű (Taraxacum officinale), medveszőlő (Arctostaphylus uva-ursi),
- hashajtás, pl. szenna (Cassia angustifolia).

Figyelemmel az OÉTI-hez bejelentett termékekre, összesen több mint 700 étrend-kiegészítő nevében jelennek meg a fenti összetevők önmagukban, egymással, ill. egyéb hatóanyagokkal kombinálva. Legnagyobb számban az L-karnitin és ginzeng fordul elő, majd csökkenő gyakorisági sorrendben a zöldtea-kivonat, a koffein/gaurana/mate kivonatok, króm, növényi eredetű emésztő enzimek, hidroxi-citromsav/garcinia kivonat, konjugált linolsav, kitozán, psyllium, és néhány termék szinefrin/Citrus aurentium kivonattal, guárgumival, és egyebekkel. A legtöbb említett összetevő hatásossága tudományos igényességgel kivitelezett, klinikai vizsgálatok során nem nyert bizonyítást. Mindezek ellenére a termékek hatásaival kapcsolatos kommunikáció meglehetősen intenzív Európa-szerte, miközben a vonatkozó jogszabály szigorúan tiltja a testtömeg mértékre történő utalást. Elhízottak, túlsúlyosak számára a termékek kecsegtető lehetőséget jelentenek, de jelenleg nem rendelkezünk egy olyan tudományos vizsgálati eredménnyel sem, mely hitelt érdemlően bizonyítaná, hogy e hatóanyagok önmagukban történő fogyasztása, a megfelelő étrend és fizikai aktivitás mellőzésével, hatásos lehet a testtömeg csökkentésben, ill. az esetlegesen elért kisebb testtömeg megtartásában.

 

Farkas Gyöngyi

Egészségügyi dolgozók dohányzási szokásainak és a munkahelyi expozíciók citogenetikai hatásának vizsgálata

Szerzők:
Farkas Gyöngyi, Székely Gábor, Gundy Sarolta

A dohányzás az egyik legsúlyosabb kockázati tényező a rosszindulatú daganatok kialakulásában. A Nemdohányzók védelméről szóló 1999. évi, XLII. sz. törvény egyebek mellett a munkahelyi dohányzást is korlátozza. Mindezek ellenére az egészségügyi dolgozók a lehetséges munkahelyi expozíciók mellett még mindig jelentős mértékben dohányoznak, kevésbé a munkaidő során, gyakrabban szabadidejükben. Vizsgálatainkban 984 egészségügyi dolgozó (269 férfi és 715 nő) dohányzási szokásait mértük fel és annak genotoxikus hatását vizsgáltuk az életkor, a nem és a foglalkozási expozíciók tükrében. A genotoxikus ágensek okozta kromoszómaaberrációk kimutatására perifériás vér limfociták tenyészetét és konvencionális módszereket alkalmaztunk. A dolgozók átlagéletkora 40,7±11,3 év, a dohányzók aránya az összes dolgozó tekintetében 40,4 % volt: a férfiak (42,4%) és a nők (39,6%) aránya alig tért el egymástól. A munkahelyi expozíciók alapján 162 vegyi (klinikai és jól kontrollált gyógyszertári labor), 173 sugaras (sugárterápiás készülékek kezelői) és 649 foglalkozása során nem exponált (műszaki és irodai alkalmazottak) csoportokat vizsgáltunk. A sugaras munkakörben exponáltak között találtuk a legkevesebb dohányzót (28,9%).
Az expozíciók nem befolyásolták a kromoszómaaberrációs gyakoriságot a nemek tekintetében, kivéve éppen a nem exponált csoportot, ahol a férfiak aberráns sejt aránya (1,71±0.12%) magasabb volt, mint a nőké (1,41±0,06%).
Az életkor általában kockázati faktornak tekinthető: a 35 évnél idősebbek között több kromoszómaaberrációt tartalmazó sejtet találtunk, mint a fiatalabbaknál (1,66±0,08 vs.1,40±0,08), és ezt az emelkedést a dohányzás markánsabban befolyásolja (2,27±0,30% vs.1,88±0,26%).
Konklúziók: Kohortunkban az egészségügyi dolgozók foglalkozásból eredő expozíciói nem emelik a spontán kromoszómaaberráció értékeket, ami valószínűleg a munkavédelmi szabályok betartásának és a megfelelő munkakörülményeknek köszönhető.
A kromoszómaaberrációkat hordozó sejtek átlagos gyakoriságát viszont a >35 év életkor, a nem és a dohányzás együttesen módosítja.

 

Kocsis Zsuzsa

A dohányfüst toxikus hatásának mérséklése in vitro vizsgálatok tükrében

Szerzők:
Kocsis Zsuzsanna, Marcsek Zoltán, Deák Veronika, Gyimesi Zsófia, Tompa Anna

A dohányzás tehető felelőssé a rákos megbetegedések 25- a szív- és az érrendszeri megbetegedések 30-40 %-áért. A dohányfüst mintegy 4000 különböző vegyületet tartalmaz, amelyből közel 30 rákkeltő. A dohányfüsttel közvetlenül érintkező sejtekben és szövetekben keletkező reaktív szabadgyökök fokozzák az oxidatív stresszt, azaz hozzájárulnak a redoxhomeosztázis felborulásához, oxidatív károsodást, öregedést, megváltozott funkciót, nekrózist, apoptózist vagy sejt proliferációt okozhatnak. A dohányzás ezen kívül az immunrendszer gyengítése által a szervezet valamennyi életműködését károsan befolyásolja.
A dohányzás az emberek számára egyben kadmium terhelést is jelent. A kadmium egy mérgező nehézfém a zsírszövetben raktározódik, és képes helyettesíteni az esszenciális cinket, ami által krónikus toxicitást okoz.
A dohányfüstben előforduló másik káros anyag a formaldehid mutagén, karcinogén ugyanakkor a fundamentális biotranszformációs hidroximetil csoport átvitel nélkülözhetetlen vegyülete. A formaldehid hat a sejt proliferációra, valamint az apoptózisra, hangyasavvá alakulva azonban növeli a szervezet savasságát.
Kemoprevencióra alkalmas antioxidáns hatású, scavenger vegyületek vizsgálata a dohányfüstben lévő toxikus anyagok hatásainak kompenzálására.
Potenciális kemopreventív anyagként a resveratrolt, a glutationt és a selenort vizsgáltuk.
A resveratrol (3,4’,5-tryhiroxistilben) fitoösztrogén, bizonyos növényekben pl. szőlőben előforduló telítetlen kötéséket tartalmazó polifenol.
MTT-assay; antioxidáns vizsgálat kemilumineszcenciás módszerrel, Diachem kittel; ösztrogén receptor aktivitásmérés rt- PCR módszerrel.
Vizsgálatainkban a prevenciós céllal vizsgált resveratrol dózisfüggő módon emelte a HepG2 sejtek antioxidáns kapacitását, valamint sejtmentes rendszerben hasonló módon nőt gyökfogó kapacitása, valamint szignifikáns mértékben emelte az MCF7 sejtek ösztrogén receptor aktivitását. A resveratrol antioxidáns hatását HepG2 sejtes és szabadgyök scavenger hatását sejtmentes rendszerben vizsgáltuk.
A dohányfüstben található egyik káros anyag a kadmium citotoxicitását szignifikáns mértékben csökkentette a Resv a glutation és a selenor. Kísérleti rendszerünkben a kadmium az MCF7 sejtekben csökkentette az ösztradiol hatását, valamint kimutattuk, hogy a kadmium önmagában is rendelkezik ösztrogén receptor indukáló tulajdonsággal, xenoösztrogén hatású, toxikus nehézfém. Továbbá a kadmium az intracelluláris glutation szint csökkentésével fokozta a reaktív oxigéngyökök károsító hatását, amit a sejtekhez adott glutationnal sikerült kompenzálni.
A dohányfüstben található másik káros anyag a formaldehid alacsony 1 nM-10µM –os dózistartományban emelte az ösztrogén pozitív sejtek proliferációját. A Resv szignifikáns mértékben csökkentette a formaldehid citotoxicitását ER+ HepG2 és MCF7 sejtekben. A Resv természetes formaldehid scavanger vegyületként csökkentheti a dohányfüst egészségkárosító hatását, preventív szerepe lehet a dohányzás okozta káros folyamatok visszafordításában is.

Az in vitro sejt-modell rendszerben kapott eredményeink arra engednek következtetni, hogy a resveratrolt a selenort és a glutationt hatékonyan lehetne alkalmazni dohányfüst okozta toxicitás kivédésére.

 

Vass Nagyezsda

A környezeti expozíciók citogenetikai hatása és a szűrés metodikai szempontjai az asszisztens szemszögéből

Szerzők:
Vass Nagyezsda, Kiss Krisztina, dr. Gundy Sarolta

A daganatos betegségek kialakulásáért 80-90 %-ban a környezet felelős, ezen belül pedig 2-8%-ra tehető a foglalkozással összefüggő környezeti ártalmak részesedése. A perifériás vérben keringő fehérvérsejtek közül a limfociták olyan modell sejtek, amelyek kromoszóma károsodásának segítségével a szervezetet ért genotoxikus hatásokra és a szervezet hibajavító képességére következtethetünk.
A spontán megjelenő, emelkedett gyakoriságú kromoszómaaberrációkkal rendelkező embereknél a daganatok kialakulásának a valószínűsége magasabb, mint azoknál, akiknél ezek az elváltozások alacsonyabb értékeket mutatnak. Ezt a mechanizmust nem csak a genetikai faktorok, hanem az epigenetikai tényezők, a környezeti behatásokra adott egyéni reakciók is befolyásolják, ami miatt a vizsgálandó személy anamnézisének, expozíciós „múltjának” feltérképezése igen szigorú szabályok szerint kell, hogy történjen.
Az asszisztensek legfontosabb feladata – a preparálási munkák mellett- az anamnesztikus kérdőívek felvétele, ezen belül a leggyakrabban előforduló problémák feltárása. A megkérdezettek között a kórelőzményre adott válasz ismeretének pontatlansága a leginkább említésre méltó (pl. a diagnosztikus, terápiás eljárások, gyógyszerszedés, betegségek felsorolásának hiánya, ivási szokások „szépítése”, rokonságban előforduló daganatos megbetegedések negálása, stb).
Poszterünkön bemutatjuk az Osztályunkon alkalmazott vizsgálati módszert, a szűrés kritériumait, továbbá azokat az útmutatókat, amelyeket a károsodások kivédésére javasolunk.

Dr. Biró Anna

A citogenetikai monitor szerepe a rákmegelőzésben, munkahely és életmód hatása a gén- és immuntoxikológiai paraméterekre

Szerzők:
Dr. Biró Anna1, Dr. Major Jenő, Dr. Jakab Mátyás1 és Prof. Dr. Tompa Anna1,2
1Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Budapest
2SE Közegészségtani Intézet, Budapest 

A környezeti, munkahelyi rákkeltők DNS-károsodásokat, kromoszóma rendellenességeket és mutációkat okozhatnak, amelyek előre jelzik a daganatok kialakulásának veszélyét. Ilyenkor a beavatkozás két oldalról lehetséges. Egyrészt igyekszünk a kiváltó ágenst a környezetből eltávolítani (primer prevenció), másrészt a szomatikus mutációk eliminációját elősegítjük (kemoprevenció). A kemoprevenció elősegíti az apoptózist, fokozza a DNS-repair enzimek aktivitását, vagy a mutagén metabolitok eliminálását, pl. antioxidánsok segítségével. Jelen poszteren azokról a kutatásokról számolunk be, amit különböző munkahelyi ártalmaknak kitett csoportok gén– és immuntoxikológiai elemzése kapcsán nyertünk, és amely adatok azt mutatják, hogy az aktív prevenció bevezetése a biomarkerek ismeretében hatásos lehet. Három, különböző munkahelyi ártalomnak kitett csoport követéses monitorozását végeztük el, citosztatikum exponált kórházi dolgozók (500 fő), kőolajipari munkások (85 fő), ill. aszfaltipari munkások (89 fő) körében. Az adatokat korban, nemben egyeztetett, nem exponált kontroll csoportokhoz viszonyítottuk. A vizsgálatok során, a komplex klinikai laboratóriumi vizsgálatok mellett, részletes anamnézist vettünk föl. Genotoxikológiai vizsgálatainkat perifériás limfocitákból végeztük, a végpontok a következők voltak: szerkezeti és számbeli kromoszóma aberrációk (CA), testvérkromatida kicserélődés (SCE) és HPRT pontmutációk gyakorisága, UV indukált DNS-repair szintézis. Áramlási citofluorimetriás mérések: limfocita S-fázis és apoptózis bróm-deoxiuridint (BrdU) beépített sejtekből, limfociták alcsoportjai és aktiváltsága immunfenotipizálással, a leukociták oxigénfüggő ölőképessége az aktiváció során termelődő reaktív oxigén intermedierek (ROI) mérésével. A citosztatikumokkal exponáltak körében egyértelműen igazolható volt a munkakörülmények, illetve a munkavédelem összefüggése a kromoszóma aberráció (CA) gyakoriságok csoportátlagának változásával. A csoportban a vashiányos anémia, a pajzsmirigybetegségek halmozódása és a limfociták aktiváltságának csökkenése összefüggésbe hozható a munkahelyi expozícióval. Önkéntes alapon a vashiányos anémiában szenvedő donorok Humetta kapszulát szedtek 3 hónapig. Az oxidatív stresszre visszavezethető genotoxikus károsodások gyakorisága csökkent, illetve a vashiány mértéke jelentős javulást mutatott. Az észlelt géntoxikológiai javulásokat a munkakörülmények elrendelt javítása, valamint a kemoprevencióra használt antioxidáns készítmény együttes hatásának tulajdonítjuk. Olaj és aszfaltipari munkások követéses vizsgálata során megállapítottuk, hogy a kromoszóma aberrációk (CA) és a testvérkromatid kicserélődés (sister chromatid exchange SCE) az expozíció mértékével arányosan emelkedett, majd a körülmények javulását követően, némi időeltolódással a kromoszóma rendellenességek száma csökkent. A vizsgálatok igazolták, hogy a jelenleg alkalmazott, alacsony PAH tartalmú aszfaltok genotoxikus hatása a ma használt technológiák mellett minimális. A citosztatikum exponáltakkal ellentétben a benzol exponáltaknál és az aszfaltipari munkásoknál megfigyelhető, hogy az aktivált T és B limfociták aránya emelkedett a kontroll csoporthoz viszonyítva. Követéses vizsgálataink jól mutatják, hogy a több-végpontos humán geno- és immuntoxikológiai monitor időben képes jelezni a limfocitákon bekövetkező szomatikus génkárosodásokat, segítségével az exponáltak, így pl. a kórházi nővérek egészségromlása előre jelezhető, amivel megteremtődik a célzott beavatkozás lehetősége, még a klinikai tünetek megjelenése előtt.

Támogatás: NKFP-1/B-047/2004 sz. Széchenyi pályázat

 Dr. Gundy Sarolta

Eltérő etiológiájú daganatos betegek dohányzási szokásai és kromoszóma instabilitása

Szerzők
Dr. Gundy Sarolta, Székely Gábor

A fej-nyak daganatok (FNyD), a felső emésztő- és légzőszervek daganatai, amelyek kialakulásában főleg a környezeti (táplálkozási, életviteli) ártalmak dominálnak. Ez a daganat leggyakrabban az erősen dohányzó (és alkoholizáló) férfiak betegsége. Szintén férfibetegség a hererák (HD), melynek etiológiája mindezidáig alig ismert. A két daganattípus közötti legnagyobb különbség, hogy míg az előbbi minőségi életvitellel megelőzhető, az utóbbi a legkevésbé megelőzhető daganatok egyike. A HD-k 95%-ban gyógyíthatók, mert jól reagálnak a kemoterápiára (seminoma a sugárterápiára), a FNyD-k -különösen előrehaladott állapotban- viszont nehezen gyógyíthatók és rendkívül agresszívek. A HD keletkezésének a fiatal életkori megoszlása (20-25 év közötti férfiak leggyakoribb rákja) azt jelzi, hogy a folyamatot prenatális események indíthatják el, majd a serdülőkortól fejlődik tovább a betegség. A FNyD inkább az idősebb korú betegekhez köthető. A daganatprevenció mindkét esetben azt célozza, hogy a daganat minél előbb felfedezésre kerüljön, és az összes tényleges vagy vélelmezett kockázati faktort a lehető legjobban feltérképezzük. Előadásunkban egészséges személyek, valamint a két nagyon eltérő etiológiájú „férfidaganatos” betegcsoport dohányzási szokásait mértük fel. Mindemellett a diagnózisok ismeretében, de még a kezelés előtt végeztünk citogenetikai vizsgálatokat, amelyek célja annak megállapítása, hogy a diagnózist megelőző legalább 3 éves dohányzás lehet-e a daganat kialakulásának additív részese a kromoszóma instabilitás tekintetében.
Megállapítottuk, hogy a 35 év átlagéletkorú 293 HD beteg 54%-a dohányzik. A 158 dohányzó beteg kromoszómatörékenysége 3X gyakoribb, mint az egészséges dohányzó kontrolloké (2,92% vs. 0,96%). A nemdohányzó HD betegek kromoszóma aberrációi viszont csak 50%-kal haladják meg a nemdohányzó kontrollokét (1,42% vs. 0,97%), ami a dohányzó HD betegek nagyobb fokú kromoszóma instabilitását tükrözi. A 190 FNyD beteg valamennyi tagja dohányzó (51 év átlagéletkor), kromoszóma törékenységük 50%-kal magasabb, mint a nem daganatos dohányzó kortársaké (3,16% vs. 2,27%). A FNyD betegek és kontrollok értékeiben az idősebb életkor módosító szerepe valószínűsíthető. A dohányzás tekintetében mind a HD, mind a FNyD betegek aberráció gyakorisága a kortól függetlenül is azonos (2,92% vs. 3,16%). Tehát a dohányzás igen eltérő hisztológia és lokalizációk esetében is meghatározó mértékben befolyásolja a daganatos állapot kialakulását, illetve a genetikai instabilitást.
  

 

P P F

 

 


Országos Kémiai
Biztonsági Intéze
t

Hungarian (formal)English (United Kingdom)

Keresés

Biztonsági kártyák

Információk

Kapcsolat

Lakossági Információk

Bejelentkezés