A LEGGYAKORIBB MÉRGEZŐ NÖVÉNYEK

Az alábbiakban bemutatjuk a leggyakoribb Magyarországon előforduló mérgező növényeket. A külön-féle mérgezések tünetek ismertetéséhez forrásul a Dr. Bordás Imre - Dr. Tompa Anna: Mérgező növények, növényi mérgek c. kiadványt használtuk fel.

 

Aranyeső (Laburnum anagyroides)

Az egyik legmérgezőbb őshonos cserjénk. 5-7 m magas, szabálytalan koronájú, csüngő ágú cserje vagy kis fa. Hosszúnyelű, selymesen szőrös fonákú levelei hármasan összetettek. Hosszú (10-30 cm) lecsüngő aranysárga virágfüzérei májusban, júniusban pompáznak. Termése hosszúkás barna hüvelytermés, melyben számos barnásfekete, vese alakú mag lapul.
Mérge a citizin, hatása: hányinger, hányás, hasmenés, égető érzés a torokban, szomjúság, verejtékezés. Súlyos esetben görcsök, eszméletvesztés. Tág pupillák, fulladás.

 

Bolondító beléndek (Hyosciamus niger)

Hazánkban gyakori, legfeljebb 80 cm magas, ragadós tapintású növény, szára mirigyesen szőrös. Levelei akár 20 cm hosszúak is lehetnek, szélük kanyargós vagy öblös-karéjos. Júliusban, augusztusban virágzik, viráguk sárgás, rendszerint barnásan, lilásan erezett, 2-3 cm nagyságú. Toktermése van.
Mérge a hioszciamin és a szkopolamin, hatásuk hasonlít az atropinmérgezéshez (lásd: nadragulya), de a kezdeti izgalmi szakasz enyhébb, száj, torokszárazság, rekedtség, nyelési nehézség, beszédképtelenség. Tág pupillák, magas hőmérséklet, száraz, élénkvörös bőr, majd bódultság, kábultság, részegséghez hasonló állapot, izomgyengeség, légzésbénulás következik be.

 

Csattanó maszlag (Datura stramonium)

Országszerte gyakori növény. 0,5-1,2 m magas, terebélyes növény. Levelei színükön sötét-, fonákukon világosabb zöldek, szélük öblösen fogas. Virágai fehérek, tölcséresek, 6-10 cm hosszúak, a levelek hónaljában magányosan nyílnak. A termés 5-7 cm hosszú, tojásdad alakú, eleinte zöld, majd éretten barnás színű sokmagvú toktermés. Júniustól szeptemberig virágzik.
Mérge a hioszciamin (mely atropinná alaku) és a szkopolamin. A növény magjainak elfogyasztása dühöngést válthat ki. A levelek zavartságot, érzékcsalódást, bódultságot, aluszékonyságot idéznek elő. Gyakran kevert formában jelennek meg a tünetek, arcpír, szájszárazság, érzékcsalódások. Súlyos esetben kóma is bekövetkezhet.

 

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

Terebélyes, 4 m magas cserje, ritkábban kis fa. Kérge zöldesszürke, sima. Levelei rövidnyelűek, elliptikusak vagy lándzsásak, ép vagy csipkés szélűek. Apró virágai tavasz végén nyílnak, 3-9-es csoportokban a levelek hónaljában. A virágok 4 sziromlevelűek, zöldesfehérek. Termése négy rekeszű rózsáspiros tok, melyből beérve, felpattanva, rövid nyélen csüngve bukkannak ki a narancsvörös magköpennyel burkolt magok.
Mérgező hatóanyagai az evonozid és az evonin. Hatásukra émelygés, görcsökkel járó hasmenés, hányás jelentkezik. Súlyosabb esetekben véres, vizes hasmenés. Pár óra elteltével keringési zavarok, rángógörcsök, ájulás, elhúzódó mérgezésnél máj- és vesekárosodás figyelheto meg. A halál oka szívbénulás lehet.

 

Dohány (Nicotiana tabacum)

1-2 m magas, rövid mirigyszőröktől ragadós növény. Levelei lándzsásak, hosszan kihegyezettek., az alsók a szárra futók. Virágzata terebélyes, a csésze hengeres, háromszöguen lándzsás, kihegyezett fogakkal, a párta rózsaszínu, csöve hosszú, felfúvódott. Termése tojás alakú bogyótermés.
Mérge a nikotin. A mérgezés gyorsan jelentkezik, égető érzés a torokban, szájban, gyomorban, nyálfolyás, hányás, hasmenés és gyomorgörcsök kíséretében. Erős fejfájás, szédülés, izomgyengeség, látási és hallási zavarok, remegés társul a tünetekhez. A pupillák tágak, majd beszűkülnek, a szívritmus gyengül, később fokozódik, a vérnyomás nő, súlyos esetben rángógörcsök, eszméletvesztés, végül légzés, vagy szívbénulás miatt beáll a halál.

 

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)

Az ebszőlő csucsor évelő növény, fásodó gyökerekkel. Szára elágazó, elfekvő vagy felkúszó, alul kissé fásodó. Levelei szórt állásúak, lándzsa alakúak vagy megnyúlt tojásdadok, kihegyesedő csúccsal. A levelek válla sokszor két oldalkaréjra tagolt. A virágok ötszirmúak, a szirmok lilásak, visszahajlók, az aranysárga porzók szorosan körülfogják a bibét. A virágok 10-20-asával összetett, többé-kevésbé lecsüngő bugás virágzatot alkotnak. Júniustól augusztusig virágzik, termései borsónyi piros bogyók.
Mérgező hatóanyagai a szolanin és a szolanomargin. Mérgezést főleg gyermekeknél észleltek. A tünetek néhány óra után jelentkeznek, hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, tág pupillák, látási zavarok, fejfájás, láz, izgatottság, vagy kábultság, görcsök delírium, majd légszomj formájában. A mérgezés néha halálos lehet (légzésbénulás).

 

Farkasalma (Aristolochia clematitis)

40-50 cm magas évelő növény. Szórt állású levelei mélyen szíves vállúak, tompa csúcsúak, szélességük hosszúságukkal megegyezik. A 3-8 cm hosszú sárga virágok májustól szeptemberig nyílnak, a levelek hónaljában 2-8-asával állnak. Toktermése tojásdad-körte alakú, dió nagyságú.
Mérge a farkasalmasav. A mérgezés tünetei: hányás, hasmenés, gyomor-bélnyálkahártya gyulladás, vizelési inger, görcsök, keringési zavarok, alacsony vérnyomás, vese- és májgyulladás. A halál oka légzésbénulás lehet.

 

Farkasboroszlán (Daphne mezereum)

Hazánkban őshonos 60-120 cm magas lombhullató cserje. Levelei visszás lándzsásak, ülők, ép szélűek. Erős illatú rózsaszín, ritkábban fehér márciusban, áprilisban nyílnak kettes-hármas csoportokban. Csonthéjas termése fényes korallpiros, borsó nagyságú.
Mérge a daphnin, hokkonin és a mezerin. Ezek a bőrön már kis mennyiségben is gyulladást, hólyagképződést és fekélyt okoznak. Lenyelve felmaródásokat, hányást, hasmenést, súlyos esetben eszméletvesztést okoznak. A halál oka légzésbénulás lehet.

 

Farkaskutyatej (Euphorbia cyparissias)

Az egész országban közönséges, 15-70 cm-es magasságot elérő, kúszó gyöktörzsű évelő növény. Levelei 1-3 cm hosszúak és 1-3 mm szélesek. Az ernyőszerű virágzat általában 10-20 sugarú. A mézfejtők félhold alakúak, két kis szarvacskával. Gallérkalevelei a virágzás idején (márciustól szeptemberig) sárgásak, később megvörösödnek. Termése háromrekeszű tok.
Mérge az euforbon. A növény elfogyasztása száj-, gyomor- és bélgyulladást okoz. Gyakori a hányás, hasmenés, szédülés, görcsök, szívpanaszok, pupillatágulat. Súlyos esetben ájulás következik be. Gyakori a vizelet véres elszíneződése.

 

Fehér zászpa (Veratrum album)

Jellemzően 1-1,5 m magas évelő. A merev, ép szélű levelek lemeze hosszában redőzött, fonákuk szőrős. Az alsó levelek széles tojásdadok, a felsők lándzsásak. A végálló virágzat 30-60 cm-es füzéres fürt. A virágok zöldesfehérek. Védett növény.
Mérgező összetevői: protoverin, jervin, rubijervin. Egyike a legmérgezobb növényeknek. Égeto érzést okoz a szájban, torokban és a nyelocsoben, hányás, hasmenés, görcsök jelentkezhetnek. Majd perifériás és központi idegrendszeri hatás (lásd: akonitin – sisakvirág), érzékelési zavarok, általános érzéketlenség. Nagy adagban a szív és légzoközpont bénulását okozza.

 

Foltos bürök (Conium maculatum)

Jellemzően 1-2 m magas növény. Szára üreges, kékesen deres, alsó részén vöröses- vagy ibolyásbarnásan foltos. Sötétzöld levelei háromszögletűek. Fehér virágai kb. 2 mm-esek, 10-15 cm-es, 8-20 sugarú összetett ernyőben nyílnak. Termése 2,5-3,5 mm-es.
Mérge a koniin. A tünetek már 20-30 perc után jelentkeznek. Ezek kezdetben gyomor-béltünetek (nyáladzás, hányinger, hányás, hasmenés, bélgörcsök). Majd általános izomgyengeség, szédülés, hallási és látási zavarok lépnek fel. Pár óra alatt aszcendáló bénulás jelentkezik. Végül a légzoizmok bénulása következtében áll be a halál.

 

Gyalogbodza (Sambucus ebulus)

Lágy szárú, kellemetlen szagú évelő növény. Levelei összetettek, 5-13 fűrészes szélű levélkéből állnak. Virágzata és termése nagyon hasonlít a fekete bodzáéra: virágai lapos bogernyőkbe tömörülnek, a portokok sötétpirosak. A virágok kétivarúak, önmeddők, rovarbeporzásúak. Csonthéjas, fekete hárommagvú bengetermései vannak.
Mérge a szambunigrin. Hatására hányinger lép fel, különösen gyermekeknél. Nagyobb adagban erős gyomorpanaszokat okozhat. Melegítésre a hatóanyag elbomlik.

 

Kapotnyak (Asarum europaeum)

Kúszó gyöktörzsű örökzöld évelő. A levelek fényesek, bőrneműek, vese alakúak, 3-10 cm-esek. A talaj közelében márciusban, áprilisban fejlődő virágai barnásvörösek. Termését a talajba fúrja.
Mérge az azaron, mely a szájban, nyelven égeto érzést okoz, majd hányás, hasmenés jelentkezik. Izgatja a légutakat, a bőrön kiütéseket okoz. Súlyos hatása vesegyulladásban nyilvánul meg.

 

Konkoly (Agrostemma githago)

50-70 cm magas, eredetileg a Földközi-tenger nyugati vidékéről származó, de világszerte elterjedt egynyári növény. Szára felálló, keresztben átellenes állású, keskeny, rásimuló szőrzetű levelekkel. Magányos virága 2-4 cm-es virágkocsányon nő. A párta 3 cm átmérőjű, öttagú, pirosas-bíboros színű. A csészecimpák messze túlnyúlnak a szirmokon, vékonyak, kihegyezettek. Május és július között virágzik. Toktermése rengeteg fekete, vese alakú magokat tartalmaz.
Mérge a ghitagosid és az agrosztemma sav. Heveny mérgezés esetén az egész gyomor-bélrendszerre kiterjedő gyulladás, nyálfolyás, hányás, hasmenés jelentkezik. Később fejfájás, szédülés, nehézlégzés, görcsök és szapora pulzus. Súlyos esetben keringési elégtelenség, kóma és halál, a légzésbénulás miatt.

 

Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis)

Hazánkban gyakori, 10-20 cm magas növény. Levelei széles-lándzsásak, kihegyezett csúcsú, fényes fonákúak. Áprilisban, májusban virágzik. 7-20 tagú, egyoldalú laza virágzatában bókoló, fehér, igen illatos virágok fejlődnek. A hattagú, forrt virágtakaró gömbölyded, cimpái kissé visszahajlók. Termése piros bogyó, mely szeptemberre érik be.
Mérgező anyagai a konvallamarin, konvallatoxin és a szaponin. Enyhe esetekben a mérgezés béltünetekben nyilvánul meg, hányással, hasmenéssel. Súlyos esetekben szédülés, fejfájás, zavartság, aluszékonyság és görcsök lépnek fel. A pulzus kezdetben lassú, majd gyorssá válik. A halál oka szívbénulás.

 

Mocsári zsurló (Equisetum palustre)

Szára élesen barázdált. A csomóknál található levélhüvelyek fogainak száma 10-nél kevesebb. A szár zöld színű, többnyire elágazó, 20-60 centiméter magas, vastagsága 3 milliméter. Végén hosszúkás, tompa csúcsú spóratermő füzér fejlődik. A meddő szár is zöld, teljesen hasonló a termőhöz. A spóraképzés ideje júniustól szeptemberig tart.
Mérge a koniin, palusztrin és a palusztridin. Mérgezéskor idegrendszeri tünetek, fokozott ingerlékenység, fibrilláris izomrángások, arcizomrángás, érzékszervi zavarok jelentkeznek. Vese és májkárosodás is előfordulhat.

 

Nadragulya (Atropa belladonna)

Középhegységeinkben gyakori, akár 1,5 méteres magasságot elérő terebélyes növény. Levelei legfeljebb 20 cm hosszúak, elliptikus-lándzsásak vagy tojásdadok, nyélbe keskenyedők. Magányos virágai a levélhónaljakban fejlődnek, belül ibolyás barna színűek, kívül világosbarnák. Termése éretten 1-1,5 cm átmérőjű, gömbös, fekete színű bogyó.
Mérge a hioszciamin (melyből atropin keletkezik), szkopolamin és a belladonin. A tünetek: torok és szájszárazság, szomjúság, rekedtség, nyelési nehézség, afonia. Száraz vörös bőr, tág pupillák, fényérzékenység, szédülés, szapora pulzus, magas láz. Súlyos esetben mozgáskényszer, neveto-síró rohamok, hallucináció, őrjöngési roham, görcsök. A kórkép az „atropin részegség”. A halál oka rendszerint légzés és szívbénulás.

 

Nagyezerjófű (Dictamnus albus)

50-120 cm magas, jellegzetes illatú növény, levelein, szárán, virágain fekete mirigyszőröket visel. A rózaszín virágok 4-5 cm átmérőjűek, a négy nagyobb szirom felfelé, egy kisebb pedig lefelé irányul. Termése ötrekeszű tok.
Mérgező összetevői: kumarinok, furokumarinok és piranokumarinok. Fogyasztása központi idegrendszeri depressziót, máj- és veseelváltozásokat, valamint a véralvadás zavarát okozza.

 

Orbáncfű (Hypericum perforatum)

Fásodó szára van, amelyen átellenesen balzsamos, áttetszően pontozott levelek találhatók. Citromillatú, sárga virágai nyáron bogernyőben nyílnak. A virágzás kezdete körülbelül egybeesik a nyári napfordulóval (június 21.). Könnyen azonosítható, mert ha a virágszirmokat megtörjük, bíborvörös folyadék színezi be ujjainkat.
Mérgező anyaga a hipericin, mely a bőrrel érintkezve a fénynek kitett felületeken gyulladást okoz.

 

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

Hagymagumós évelő faj. Levelei széles lándzsásak, 15-35 cm hosszúak, 2-5 cm szélesek, tavasszal jelennek meg. Augusztustól szeptemberig virágzik. Virága lilás vagy rózsaszín, 8-25 cm hosszú. Háromrekeszű toktermése a virágzást követő év június-júliusában érik be.
Mérgei a kolchicin és a demekolcin. Pár óra lappangás után (2-5 óra) lépnek fel a mérgezés tünetei. Ezek kezdetben: égetőérzés a szájban, nyelőcsőben, szomjúság, szájszárazság, hányinger, hasmenés, bélgörcsök, vizes és véres hasmenés. A nagy vízveszteség, valamint a vérnyomás csökkenés miatt sokkos állapot alakulhat ki. Elhúzódó mérgezés esetén vesetünetek jelentkezhetnek. Súlyos esetben akcendáló bénulás és fokozódó légszomj. A halál a mérgezés 2-3. napján áll be, keringési és légzéselégtelenség miatt.

 

Ricinus (Ricinus communis)

Magyarországon egyéves növény, mintegy 50 cm – 3 m magasra nő meg. Akár 5 cm vastagságú szára hengeres, üreges, tejnedvet nem tartalmaz. Hosszú nyelű levelei tenyeresen 5–12 részre hasogatottak, váltakozó állásúak, durván fűrészes szélűek, átmérőjük a 30-40 cm-t is elérheti. Levelei mélyzöldek, néha vöröses vagy lilás beütéssel. Bogas virágzatán belül az élénkpiros bibés nőivarú virágok felül, a sárga porzós virágok az alsó részen helyezkednek el. A termés három részre hasadó toktermés, melyet száraz tüskék borítanak. A sötétbarna magok szürkésfehéren erezettek, méretük kb. babszemnyi.
Mérge a ricin és a ricinin. A tünetek 2-24 óra lappangás után lépnek fel. A szájban, torokban égető érzés, émelygés, hányás, hasgörcsök, bélgörcsök, hasmenés jelentkezhet. Erős gyomortáji fájdalom, midriázis, láz, heveny máj- és veseelégtelenség (sárgaság, vérvizelés, oliguria). A halál oka légzési, vagy szívelégtelenség.

 

Sárga nárcisz (Narcissus pseudonarcissus)

20-45 cm magas növény, nálunk elsősorban kerti és cserepes dísznövény, de néhol kivadul. Magános sárga virágai márciusban, áprilisban nyílnak.
Mérgez összetevői a likozin és a galantamin, melyek nehézlégzést, hányingert, hányást, konvulziót, gyomor- és bélgyulladást okoznak. Antikolineszteráz hatással rendelkeznek.